Önkritika idézetek

Az embernek mindig vannak önmagával kapcsolatban kétségei, és ezért igénye is van rá, hogy kontrollálja önmagát, akár mások segítségével is. Én, ahogy öregszem, egyre gyakrabban teszem fel a kérdést, hogy biztosan igazam van-e, biztosan jól látom-e a dolgokat? És minél meghatározóbb döntéseket hozol, annál nagyobb szükséged van erre a képességedre.

Későn látjuk be, hogy erényeink kifejlesztésével együtt építjük a hibáinkat. Amazok ugyanis emezekben gyökereznek, és a gyökér titokban, láthatatlanul éppoly erővel ágazik szerte, mint a korona a napfényben. Mivel mármost erényeinket többnyire tudatosan, készakarva gyakoroljuk, fogyatkozásaink ellenben öntudatlanul törnek ránk, tehát amazokban ritkán telik örömünk, emezek ellenben szüntelenül kínoznak, gyötörnek. Itt rejlik az önismeret legnehezebb része, már-már megölő betûje. Johann Wolfgang von Goethe

Az alkotáshoz meg kell változtatni a nézésünket, meg kell találni a saját támadási irányunkat, ki kell fejleszteni egy látásmódot, állandóan gyakorolni azt, hogyan lehet megváltoztatni a szabályokat, kikerülni a nehézségeket, harcolni önmagunkkal a klisék használata ellen. Oliviero Toscani

Sokszor az önértékelésünk teljesítményhez kötődik: remekül vagyunk, ha sikereket érünk el, és gyötrődünk, ha valamiben kudarcot vallunk. Jojózik az önbecsülésünk attól függően, milyen érdemjegyet adtunk magunknak. Az együttérzés azonban arra tanít, hogy egy-egy kudarc nem az egész lényünk csődje, csupán annyit jelent, hogy azt az egy dolgot elbaltáztuk. Aki könyörületesebb önmagával, könnyebben kér bocsánatot, és hamarabb látja be, ha hibázott. Az önbecsülése nem forog kockán, mert nem gondolja magát alapjában véve rossz embernek vagy csődtömegnek. Ha valaki nem tud önmagával együttérezni, általában dühbe gurul, ha rámutatunk egy hibájára, mert ezzel azt a tudatot tápláljuk benne, hogy nem elég jó. Ruby Wax

Amikor az ember öntudatra ébred, megjelenik az ego és megfigyelővé válunk. Osho

Az igazi kritika egyszerre kell, hogy biztasson és nyesegessen - biztasson, hogy valaki a legtöbbet tudja kihozni talentumából (amennyiben van neki) és bíráljon, azaz jelezze a mû gyengeségeit, illetve a téma és kifejezésmód közötti esetleges ellentmondást, disszonanciát.

Önkritikus egyéni visszatekintés: ha ezt nem teszed meg akár győzelem után, akár csalódás után, az biztos, hogy legközelebb kevésbé lehetsz jó, mert az önvizsgálat győzelem után is szükséges ahhoz, hogy újra nyerhess.

Amikor akadályba ütközöl, az önkritika és az önpusztítás helyett inkább gondolj arra, hogy ez az akadály a fejlődés és a haladás jele. Elvégre, ha még mindig úgy viselkednél, mint eddig, akkor nem ütköztél volna akadályba.

Lelkiismereted méri önzésed őszinteségét. Hallgasd figyelmesen. Richard Bach

Az öngyilkosság az önkritika legőszintébb formája.

Minden hamisság forrása - és úgy tûnik, kimeríthetetlen forrása -, hogy önmagunkat áltatjuk, s végül is ezt "erősítjük" meg, ezt véljük alátámasztani, aládúcolni mások rólunk alkotott képét festve, festegetve s örökkön restaurálva. Ancsel Éva

A folyamatos önmegkérdőjelezés a további fejlődés lehetőségét hordozza magában. Akkor lenne baj, ha mindig biztos lennék a dolgomban.

Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.

A sérült személyiség védekezése az, ha cinikusan szemléli a világot, és senki iránt nincs benne elismerés. Amint elkezdjük begyógyítani a sebeinket, egyre inkább észrevesszük a körülöttünk lévő jóságot. Látjuk ugyan a világ szemetét és mocskát, de már mást is észreveszünk. Steve Biddulph

A kritika (...) nem annyira alkotómunka, inkább a tanulási folyamat, az írva tanulás alkalma. Akkor lehet a legtöbbet tanulni a könyvekből, ha az ember leírja, mert akkor születsz te meg, abban a mondatban, s ha te nem születsz meg, akkor nem tanulsz semmit.

Ha mielőtt cselekedne, mindenki feltenné magának a "miért" kérdést, azt hiszem, az emberek sokkal, de sokkal jobbá és őszintébbé válnának. A legjobban ugyanis úgy lehet jobbá és őszintébbé válni, ha soha nem hagyunk fel az önvizsgálattal. Anne Frank

Sokszor mondják, hogy a tragédiák építenek minket, a fájdalom pedig megerősít. Én úgy gondolom, hogy a trauma önmagában nem erősít meg, pont annyit tesz, amennyit ígér: traumatizál, szétszed, megnyomorít. Hogy lesz-e belőle több, azt az idő és a belefektetett kemény munka dönti el. El tudjuk-e fogadni az elfogadhatatlant, szép lassan meg tudunk-e békélni az élettel és megszeretni azt, a jó dolgokat képesek leszünk-e mérséklődő bûntudattal megélni?

Az összes hamisság és igazságtalanság, amit tapasztalunk, nagyon is hasznos célt szolgál: erősíti a karaktert.

Az erényt, úgy érezzük, megtanuljuk, mások mesélnek róla nekünk. De a bûnt egyedül rajzoljuk meg magunknak, a saját elképzelésünk szerint. John Steinbeck

Ha negatív kritikát kapsz, tedd fel az alábbi kérdéseket magadnak: ki kritizál? Mit mond pontosan? Milyen szándékkal teszi? Mit lehet belőle tanulni? Sándor Alexandra Valéria