A kritika (...) nem annyira alkotómunka, inkább a tanulási folyamat, az írva tanulás alkalma. Akkor lehet a legtöbbet tanulni a könyvekből, ha az ember leírja, mert akkor születsz te meg, abban a mondatban, s ha te nem születsz meg, akkor nem tanulsz semmit.

Kapcsolódó idézetek

1. Az öngyilkosság az önkritika legőszintébb formája.
2. Amikor valakit bírálsz, nem őt minősíted, hanem önmagadat. Wayne Dyer
3. Az önuralom hiánya olyan jellemgyengeség, amelyért egy nap nagy árat kell majd fizetned. (...) Ha valaki nem képes parancsolni a szenvedélyének, nem csak maga a szenvedély lanyhul, hanem az egyén is elveszíti az erejét. Az önuralom és az akaraterő viszont nem csak erősíti az egyént, hanem az étvágyát is fokozza. (...) Az önuralom gyakorlása révén elegendő időnk jut arra, hogy elmélyedjünk vágyainkban, és ezáltal lehetőségünk nyílik elképzelni e vágyak beteljesülésének aprólékosan kidolgozott forgatókönyveit. Ráadásul arra is elég időnk marad, hogy úgy alakítsuk a körülményeket, hogy a szívünknek legkedvesebb forgatókönyvet valósíthassuk meg. Charlie Huston
4. Az önvizsgálat jó dolog, segít felnőni.
5. Az emberek azt mondják, vannak olyan információk, amelyeket muszáj magunkban tartani. Önvédelemből. Ez kétségtelen. Van ilyen része is az elhallgatásnak, amit - ha jogos és szükséges - nevezhetünk alkalmazkodásnak. Ennek nincs negatív hatása. De hol kezdődik az a szint, amikor az elhallgatás már ártani kezd? Az emberek rendszerint rosszul viselik a kritikát, rögtön megindul a hárítás. (...) Persze ilyenkor valójában csak elkezd fájni annak a kimondott információnak az igazságtartalma. Csernus Imre
6. Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.
7. Mi a gyermeknevelés? Küzdelem a saját magunk kiújuló hibái ellen. Cholnoky Viktor
8. Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod, Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod! Majka
9. A hibák, amelyeket az emberekben látunk, többnyire a sajátunk. Anthony de Mello
10. Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bûnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak. Pál Ferenc
11. Mikor úgy érezzük, hogy igazságtalan kritika ért minket, ne vágjunk vissza. Hagyjunk magunknak időt arra, hogy végiggondoljuk, milyen igazság rejlik a kritika mögött, és legyünk készségesek a tanulásra. Gary Chapman
12. Az önsajnálat egy darabig hasznos és jogos. De egy bizonyos időn túl káros, és vétek magunkkal szemben. Müller Péter
13. Az önirónia és az önismeret szavak közt van egy erős kapcsolat. A fejlődéshez, a belső erőforrásaink felfedezéséhez ugyanis az önirónia éppannyira elengedhetetlen, mint az önismeret. Csernus Imre
14. Boldogságunk nem csekély részben önmagunktól függ, s boldogtalanságunkat többször okozzák önhibáink, mint mások gonoszsága. Deák Ferenc