Otthon idézetek

Ha családról van szó, a szívünk mélyén mind gyerekek vagyunk még. Nem számít, hány évesek vagyunk, mindig kell egy hely, amit otthonunknak nevezhetünk.

Az otthon az, ahol messzire látok, a horizonton túl. (...) Ahol értjük egymás nyelvét, ahol nem veszítjük el a saját hangunkat, és nem válunk agresszívan kommunikáló sárdobálókká. Ahol nem járkálunk lábujjhegyen, kiüresedett kapcsolatok csendjében. Ahol nem áruljuk el egymást, és nem hagyjuk el önmagunkat. Ahol a másik ember jelenléte mindig fontos lesz, és sosem nem lesz magától értetődő, kiszámítható, mint egy bútordarab, ami mellett naponta elmegyünk szótlanul, mert megszoktuk a látványát.

Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerû állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szûk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon. Wass Albert

Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!

Az otthonunk önmagunk tükörképe.

Az a legfontosabb, hogy egy gyermek tudja, mindig van egy biztos helye a világban, és efféle bizonyosságra csakis az által lehet szert tenni, ha valaki olyan otthonban nő fel, ahol akarták és értékelik.

A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színû szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Az otthonnak nem kell olyannak lenni, aki valaha voltál vagy amit tettél, vagy ahonnan jöttél. Az otthon inkább az érzés, ami átjár, mikor azokkal vagy, akikkel a legjobban törődsz. És ha ez a helyzet, lehet, hogy már otthon is vagy.

Ahol a család van, ott van az otthon.

Az otthon az, ahol van helye a hosszú, összebújós beszélgetéseknek, a másik véleményét meghallgató vitáknak, a szavak nélküli pusziknak és a simogatásoknak - miközben csak úgy elmegyünk egymás mellett.

Érzem, végre otthon vagyok. Hazaértem. Mindegy, hol leszünk, hova megyünk, melyik ország, melyik városában, a karjaiban van az otthonom. Bucsi Mariann

A szeretet mindig a közelünkben van. Ez a legfontosabb az ember számára. Ez élteti testünket - lelkünket, s ez tölt el valamennyiünket élettel és célokkal.

A család mindig az első, sosem mondhatsz le róluk. Bármit is tesznek érted vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.

Az otthon, a család és a munka az állandóság pillérei.

Ez az otthonom. Másutt senkit sem ismerek. (...) Itt pontosan tudom, kire számíthatok és kire nem. Vannak, akiket éjfélkor is felhívhatok, meg sem kérdezik, miért, és vannak, akiket soha, semmilyen körülmények között nem hagynék cserben. Persze itt is leselkednek az emberre veszélyek, ahogy örömök is érik, de itt legalább ismerem ezeket a veszélyeket meg örömöket, és erre számíthatok.

Ahol boldog vagy, otthon vagy.

Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!

Az otthon nem csak tégla meg malter, (...) hanem egy érzés is. Az érzés, hogy tartozunk valahová és persze a szereteté, egy jobb jövőé, a reményé.

Ez a mi otthonunk, hogy legyen honnan elfutni, és legyen hova visszatérni. Michael Cunningham

Az ölelésben mindenkor ott a melegség, a szeretet, az üzenet, hogy nem vagy egyedül.