Téma
Otthon idézetek
-
Mindig minden változik, csak egy nem. A földünk ma is ott van, ahol Árpád rátalált. Járnak-kelnek rajta, tegyék. Szabályozzák a folyókat, városokat építenek, falvakat pusztítanak, de nem csak az ember, hanem a természet is. Határokat húznak és fákat vágnak ki. Pusztít a török vagy a jégár. Éppen amelyik. Aztán a sebek begyógyulnak, és Árpád népe még mindig ott él. Éppen másokkal, vagy magában. Bár talán éppen úgy nem élt sosem. Ilyenek vagyunk mi. Ahol a templomunk és iskolánk van, ott otthon vagyunk. Az mutatja meg az irányt. Bauer Barbara
-
Miközben te kisajátítással vádolsz, én a közös menedékünket igyekszem felépíteni. Azt a mások elől rejtett otthont, ahol végre ketten létezhetünk. Ahová belépve a teher pehellyé válik, a szürke hétköznapokra néző ablakunk elé pedig vörös függönyt húzhatunk. Ahol a másodpercekké rövidülő napoknak hála akár az idők végezetéig fiatalok maradhatunk. Ahol talán sosem múlunk el. Ahol csak könnyed fenyeget, mint homokvárat a tengervíz. Lakatos Levente
-
Gyakran éreztem, hogy nekem abban telnék gyönyörûségem, ha mindig mehetnék, egyenest, az orrom után, anélkül, hogy tudnám, hová, anélkül, hogy bárki nyugtalankodnék miatta, és ha mindig új országokat látnék. Én soha sehol sem vagyok igazán, és azt hiszem: máshol mindig jobb lenne, mint ott, ahol vagyok. Charles Baudelaire