Téma
Pszichológia idézetek
-
Azok, akik átestek az állami oktatási rendszeren, sok tekintetben funkcionálisan retardáltak - nem értik a törvényt, nem értik a politikát, nem értik a közgazdaságtant, nem értik a filozófiát, valószínûleg sosem tanultak - vagy sosem volt lehetőségük tanulni - logikát, nem értik a tudományos módszert, és lényegében nem tudják, hogy miként lehet alapelvekből kiindulva gondolkodni és érvelni. Stefan Molyneux
-
Az agy az ember legkülönösebb szerve. Tanul, változik, alkalmazkodik. Megmondja, mit látunk, mit hallunk. Ettől szeretünk. Szerintem itt van a lelkünk. De nem számít, mennyi kutatást végzünk, senki se tudja megmondani, hogy a szürkeállomány a koponyánkban hogy mûködik. És amikor megsérül... amikor az emberi agyat sérülés éri... nos... akkor válik még különlegesebbé. Senki se tudja, hol végezzük.
-
Könnyebb megérteni a gondolatokat, ha visszanyúlunk a gyökereikhez. Márpedig a világ megértésében hatékonynak bizonyult gondolatoknak nem kis hányada több mint kétezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. Ha röviden végigkövetjük e gondolatok keletkezésének történetét, jobban megérthetjük őket, és a későbbi lépések egyszerûvé és maguktól értetődővé válnak. Carlo Rovelli
-
Az égi hatalmak addig terelgetnek, míg végül megtalálod önmagad: azt az embert, akinek ebben az életben lenned kell. Hogy kinek kell lenned, azt csak te tudhatod, és meg is fogod tudni, mikor eljön az ideje. (...) Sokkos időszakokban az ember nem gondolkodik, mert nincs is egészen magánál. És ez jó. Mert ilyenkor visszahúzódik az ego, utat enged a lélek a belső hatalom színre lépésének. (...) El kell veszíteni az emberi tudatot, a racionális elmével való kapcsolatot, hogy ez a mélyebb tudat előtörhessen... Berente Ági
-
Szerintem semmilyen érv nem szól amellett, hogy az ember az értelmét vagy az eszét használja ahelyett, hogy az érzelmeit használná. Úgy gondolom, hogy ha egy ember hülyén gondolkodik, az hülye az érzelmeiben is. Néha pedig az érzelem sokkal mélyebb intelligenciától származik, mint az értelem. Feldmár András
-
Amit nem vesznek figyelembe, az a tevékenység indítéka. Vegyünk például egy olyan embert, akit szakadatlanul munkára ösztökél az, hogy mélységesen bizonytalannak érzi magát; vagy egy másikat, akit a becsvágy vagy a pénzsóvárság sarkall. Mindezekben az esetekben az illető egy szenvedély rabja; kényszer hajtja, tevékenysége tehát valójában tehetetlenség; alakul és nem alakít. Másfelől, ha valaki csöndben ül, és elmélkedik, és nincs semmi más szándéka vagy célja, mint hogy próbára tegye önmagát és eggyé váljon a világgal, az ilyen embert "tétlennek" tekintik, mert hiszen nem "csinál" semmit. Valójában a koncentrált elmélkedésnek ez a magatartása legmagasabb rendû tevékenység, amely csak belső szabadság és függetlenség állapotában lehetséges. Erich Fromm