Téma
Randizás idézetek
-
A mai ember azért tud nehezen találkozni a másikkal, mert hiányzik a középpontja. Minden nap más szeszély, vágy, ambíció, indulat és hangulat uralja. Hol taszít, hol vonz. Ma megbánt, holnap megbánja, s holnapután újra megbánt. Nehéz olyannal táncolni, aki nem tud, és eldől, ha a másik nem tartja. Müller Péter
-
Ha valaki még az esküvője napján is bizonytalan, akkor tuti, hogy nem a helyes úton jár, és épp egy hatalmas hibát készül elkövetni. A házasság és a gyereknevelés még akkor sem sétagalopp, ha az ember biztos abban, hogy megtalálta a tökéletes párt. Õrültség belevágni, ha még ebben sem lehetünk biztosak.
-
Az élet olyan, mint egy időtlen bankett, amelyhez születésünkkor csatlakozunk. Miközben élvezzük a dínomdánomot, észrevesszük, hogy mások is érkeznek, illetve távoznak. Végül ránk kerül a sor. Távoznunk kell, noha a mulatság még javában folyik. És rettegünk attól, hogy egyedül lépjünk ki a hideg éjszakába. Venki Ramakrishnan
-
A kibertér kétségtelenül megsokszorozta az ismerkedési lehetőségek számát. Az emberek sokkal könnyebben eldönthetik előre, hogy egy potenciális partner tetszik-e nekik. Az igazi teszt azonban továbbra is két élő test találkozása a valós térben, ahogy a tekintetek találkoznak, az ajkak összeérnek, és az ismerkedők kitapogatják, hogy összeillenek-e.
-
Minden pár életében van egy véget nem érő harc, egy feloldhatatlan konfliktus, ami újra meg újra visszatér. Valahányszor túljutnak rajta, az ember azt hiszi, megtalálták a megoldást, tovább lehet lépni, ám egy más formában újra megjelenik, és bumm!, az ember megint ott áll a partvonalon. Abby Fabiaschi
-
A szerelem hevületében a kémiának esünk áldozatul, és a tudatalattink már eldöntötte, kit fog választani. Racionális érvek, és társadalmi elvárások mentén mérlegelünk, tépelődünk, belemenjünk-e egy kapcsolatba vagy sem, de a testünk már rég döntött. Férfiak és nők valódi vonzalma azon áll vagy bukik, ami a szemnek láthatatlan.
-
A lány imádta ezt az eleinte-állapotot, a randevúzgatást, a mélységes szempillantásokat, amikor elmesélik egymásnak a gyerekkorukat, sokat járnak moziba és színházba. Imádta a hatalmas sétákat, az első csókokat, az első közös ébredést. Aztán mindig kicsit unatkozni kezdett. Már nem volt olyan fontos, hogy megmutassa a régi babáit, a tablóképeit, sem az, hogy elmesélje, mi történt aznap a munkahelyén. Egy ponton túl észrevette, hogy a randevúzgatással járó összes mindenfélét éppúgy unja, mint a munkáját, hiszen éppen ugyanazokat a sablonokat játssza újra meg újra. Karafiáth Orsolya