Téma
Sofőr idézetek
-
Taxisnak lenni életforma. Nem mindenki alkalmas rá. Abban egészen biztos vagyok, hogy én bármennyit vándorolnék is éhes oroszlánként ezen a szavannán, éhen halnék. Budapest utcáin csak a legelszántabbak, a legügyesebbek és nem utolsósorban a leggátlástalanabbak tudnak megélni a taxizásból. Kordos Szabolcs
-
Eleinte senki nem tudott repülni, aztán pedig mindenki tudott, aki megengedhette magának; és a repülés magasztos dolog. Mostanra viszont zsúfolt buszozássá változott, fáradsággá. És most már, a legtöbb repülőgépen (...) az emberek lehúzták az árnyékolót az ablakon, és úgy utaztak, mint a metrón, ki sem pillantva. Cseppet sem érdeklődve a tíz kilométerrel alattuk lebegő bolygó iránt. Kim Stanley Robinson
-
Ha lehetőséged van nem gondolni a történelemre, vagy nem foglalkozni vele, akár jól, akár rosszul tanultad, vagy attól függetlenül, hogy megérdemli-e a vele való foglalkozást, akkor olyan hajó fedélzetén vagy, ahol előételeket szolgálnak fel, és felrázzák a párnádat, miközben a többiek a tengerben vannak, úsznak vagy fuldokolnak, vagy kis, felfújható tutajba kapaszkodnak, amit felváltva fújnak a kifulladt emberek, akiknek fogalmuk sincs, mi fán terem az előétel vagy a párna felrázása. Aztán valaki fent a jachton azt mondja: "Kár, hogy azok az emberek odalent lusták, és nem olyan okosak és ügyesek, mint mi, akik megépítettük magunknak ezeket az erős, nagy, elegáns hajókat, mi, akik úgy hajózunk a hét tengeren, akár a királyok." És akkor valaki más a fedélzeten olyasmit mond: "De az apádtól kaptad ezt a jachtot, és az ő szolgái hordják körbe az előételeket."
-
A legnehezebb utas mindig az, aki nehezen kaparja össze az utazásra valót, talán évekig is spórol arra az egy hétre, aminek épp ezért tökéletesnek kell lennie. Elég egy vártnál gyengébb panoráma, és jön a hiszti; egy kis változás a programban, és itt a világvége. A gazdag utas, aki eljut Afrikáig is, valószínûleg gyakorlott világvándor. Tudja, hogy a harmadik világban nem számíthat svájci pontosságra. Látott már ezt-azt, és nem görcsöl. Inkább felülemelkedik a kényelmetlenségeken. Kordos Szabolcs
-
Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!" Ancsel Éva
-
Ha a szerv tulajdonképpeni funkciójával - az utódok nemzésével - számolunk, a férfiaknak nagyjából tíz-negyven másodpercig van szükségük a prosztatájukra. Egész életükben. Nem lehetett volna kitalálni valami mást helyette, valami olyasmit, ami nem idegesít bennünket halálra egész hátralévő életünkben? Ha eltekintünk a négy gyerektől és a negyven másodpercig tartó élvezettől, hosszas gondolkodás után sem találhatunk megfelelőbb példát a "fölösleges" kifejezés szemléltetésére. Persze sok haszontalan dolog létezik a világon. De a világító borsszóró nem rákosodik el, okoz csontáttéteket és nem tesz el senkit láb alól!