Téma
Szakítás idézetek
-
Időnként a fájdalom visszahúzódott, csöndben várt, már-már azt hitte, el is múlt, amikor újra elborította, és bosszút állt rajta azért, amiért biztonságban merte érezni magát. Ez volt a büntetése, a rettegett végzete. A magány... Magányról pedig senki sem akar hallani. Ha túl sokat vagy túl komolyan panaszkodsz miatta, a végén tényleg magányos leszel.
-
A szerelem elhomályosítja az ember látását - de miután elmúlik, tisztábban lát, mint valaha. Olyan, mint az apály idején visszahúzódó víz, megmutat mindent, amit elhajítottak és a mélybe süllyesztettek: törött üvegeket, régi kesztyûket, rozsdás üdítősdobozokat, megrágott haldarabokat, csontokat. Margaret Eleanor Atwood
-
A szakítás sok szempontból olyan, mint a halál: az ember, aki voltam, kimúlik, az élet, amit elterveztem, füstbe megy... cinkes! Az első fázis a sokk. Az érzéketlen zsibbadtság. Ilyenkor olyan az ember, mint az erdőtûz után megperzselődött, odvas, de valahogy mégis állva maradt fa. Mintha elfelejtettek volna szólni, hogy aki meghalt, az szíveskedjék lefeküdni a földre. (...) Mi a második fázis? (...) A düh. Az a bizonyos, "mit mûveltél velem, jobb nekem nélküled, soha nem is szerettelek!" típusú düh. (...) Az indulat jó. A tûz melegít. A gőzt ki kell engedni. És az indulat segít talpon maradni, amikor az ember legszívesebben összegömbölyödne a padlón, mint egy riadt örvös tatu. Emma Chase