Szerelemvágy idézetek

Álmaimban hallom néha a tengert. Ilyenkor leküzdhetetlen vágyódás fog el, oly mély és fájdalmas honvágy, hogy álmomban kicsordul könnyem és lecsurog arcomon. E hajnalokon arra ébredek, hogy szájam szélén valamilyen sós íz tapad meg, mintha - az álom különös valóságában - csakugyan a tengerben mártottam volna meg arcomat. Márai Sándor

Barátok és szerelmesek között minden beszélgetés létrehozza a maga könnyed vagy suta ritmusait, a titkos beszédet, amely ott folyik föld alatti folyóként a legbanálisabb párbeszéd alatt is. Robert Charles Wilson

Köztünk meg a többi esztelen állat közt épp csak az a különbség, hogy mi iszunk akkor is, ha nem szomjazunk, és szomjazunk a szerelemre ideje várása nélkül is. Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais

Amikor úgy gondoljuk, hogy nem illünk egymáshoz, csókolózunk, és olyan közel leszünk, hogy nem látjuk a különbségeket.

Csak megtudnám bármi áron, mint szeret a kedvesem, merthogy itt lelem halálom, ha nem csókol egy rejteken. Aquitániai Vilmos

Út szélén hagyott olajfolt-szivárványok égboltra vágynak.

Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak, tömd be fülem: én hallom hangtalan szád, lábatlanul is elkúszom utánad, és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád. Rainer Maria Rilke

Szivednek mélyén bármily vágy emészt, Ne hallgass rá, kövesd vakon az észt!...

Vigyázzunk, mi ketten ködben jártunk. Ki tudja, mi a találkozásunk? És akik azért ölelnek, mert fáznak Megfizetnek az első napsugárnak. Balázs Béla

Néha kevés egy élet, Néha elég egy perc Ahhoz, hogy meghódítsd Azt, akit majd a sírig ölelsz.

Már el is felejtettem, milyen furcsa ez a Facebook: mindenki posztolgat az életéről. (...) De az egész csak kirakat. Kamu minden, méghozzá gondosan szerkesztve. Az emberek kiposztolják, hogy ölelkeznek a párjukkal, akit igazából utálnak, hátha sikerül meggyőzni a világot, hogy boldogok - hiszen ha mindenki más úgy gondolja, akkor csak azok, nem?

Az én keresztem Álmomban kétfelé vált, édes. S két szétszakadt ága mint két egyenes sín, Két egyenes sugár Röpült, egymással párhuzomban A végtelen felé! S találkozott Valahol, Isten közelében. Gellért Oszkár

A nők minden akadályt elsöpörnek szerelmük útjából, bármi áron kiverekszik azt, amit a magukénak akarnak.

A férfiak a kihívást keresik, azt a nőt fogják szeretni, aki nem ugrik első szavukra, akit nehéz megszerezni és megtartani, aki tud nemet mondani, és aki köszöni szépen, jól elvan a pasi nélkül is, ha éppen úgy hozza a helyzet. És amint a férfi kezdi magától értetődőnek venni a nőt - nos, onnantól kezdve kezd vesztésre állni a nő szénája, hogy enyhe képzavarral éljek.

Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié. Ady Endre

Mit használna nékem, ha ama csillagok közül kívánnám is meg valamelyiket? Se én nem repülhetek fel hozzája, se ő nem szállhat alá énhozzám! Jaj azoknak, akik az ezüsthold után sóhajtoznak! Henryk Sienkiewicz

A nők akkor kezdenek el gondolkodni azon, hogy a párjuk számukra az igazi-e, amikor már beleszerettek. Ezzel ellentétben a férfiak csak akkor fogják fel, hogy az a nő volt az igazi, ha már mindent elrontottak.

Mi, emberek azért vagyunk olyan szerencsétlenek, mert csupán fele vagyunk az egésznek, és többségünk az egész életét azzal tölti, hogy elkeseredetten keresi a hiányzó másik felét, azt az embert, akivel tökéletes egész lehetne. Mivel azonban az univerzum nagyon jól szórakozik a szenvedéseinken, a legtöbben soha nem találnak rá a párjukra, mert például pont az ellenkező felén született a világnak. Ennek ellenére kitartóan keresünk, még ha nem is tudjuk, hogy mi után kutatunk. Ilyen erős bennünk az erre vonatkozó biológiai parancs. De aztán egyszer csak elkezd az ember pánikolni, mert megérzi az önmagában tátongó hatalmas ûrt, és pontosan tudja, hogy ezt be kell töltenie, mielőtt meghal. Van, aki ilyenkor az ivásban vagy a kábítószerekben, a szerencsejátékokban keres menedéket. Olyasmiben, ami segít elfeledni, hogy egész életükben egy végtelen és magányos ösvényen kell botorkálniuk. Mások sokkal hagyományosabb megoldást választanak, és inkább meggyőzik magukat arról, hogy az az ember, akin egészen addig keresztülnéztek, mert unalmasnak, kövérnek, rondának, zakkantnak tartottak, mégiscsak "az igazi". Õ lesz az az ember, aki miatt a következő újév hajnalán mégsem vágják fel az ereiket. De persze az illető valójában nem az "igazi", úgyhogy következik egy vádaskodással és önmarcangolással teli élet, amely ugyanúgy végződik, mint ha kihagyták volna ezt a középső részt, és egyből a drogok vagy a pia karjaiba dőltek volna. Nincs senki, aki tökéletes lenne, mondogatják az emberek, és a nagy többségre ez igaz is. Az ember tökéletes párja ugyanis lehet, hogy valahol Külső-Mongóliában él, egy hegy oldalában, és soha a büdös életben nem keresztezik egymást az útjaik.

Nyugtalan teste odanyújtózott mellém, hevülő bőre a bőrömhöz simult, mint a víz a folyómederhez. Egymássá változtunk, ahogyan palettán születik a sárgából és a kékből a zöld, és megvilágítottuk egymást különös, élő fénnyel, ami csak a kettőnk behunyt szemét tette láthatóvá a sötétben. Szilvási Lajos

Tudom, hogy a szerelemben nincsen bárcsak... de mégis... szeretném, ha legalább vigyázhatnék rá.