Téma
Szerencse idézetek
-
Ha jól akar szórakozni, szólítsa fel az utasokat, mesélje el mindegyik a maga élettörténetét; s ha csak egy is akad köztük, aki nem átkozta meg az életét, s aki nincs meggyőződve arról, hogy ő a legszerencsétlenebb flótás ezen a tág világon, bedobhat engem a tengerbe, mégpedig fejjel lefelé. Voltaire
-
Nem az ember választja meg a sorsát, hanem a sors választja ki az embert. Ez a görög drámák alapelve. És a tragédia - Arisztotelész határozza meg így - a sors iróniájaként nem a drámai hős hibájából ered, hanem inkább azért, mert a hős egy bizonyos erkölcsi színvonalat képvisel. (...) Az ember nem saját gyengeségei miatt keveredik még tragikusabb helyzetekbe, hanem éppen az erényei miatt. Szophoklész Oidipusz királya ennek kiváló példája. Az ő vesztét, a tragédiát nem a lustaság vagy az ostobaság okozza, hanem éppen a bátorság és az egyenesség. Itt érhető tetten a sors kikerülhetetlen iróniája. Murakami Haruki
-
A természet gyümölcsei nem azért hullanak az emberek ölébe, mert megérdemeljük őket. Meg kell választanunk az utunkat, utána meg kell találnunk a gyümölcsöt a fán. A szüret csak akkor lehet sikeres, ha vagy az elsők között fedezzük fel a tudományos területek egy bizonyos ágát, vagy abból profitálunk, hogy mások már évek óta gyûjtögetnek a természettudományos kutatás valamelyik gyümölcsöskertjében. Az első esetben figyelmen kívül hagyott lehetőségekről van szó, amelyeket illetően valaki pont jókor volt jó helyen. A másodikban ahhoz, hogy a magasabb, gazdagabban termő ágakat elérjük, mások vállára kell felállnunk. Avi Loeb
-
Végül egy part szélén megállunk, töprengünk: csak ennyi lenne? lehajlik fejünk, csüng a vállunk. (...) Ki csillagként vonult az égre, aranyhalat játszik kedve cikázik lenn gyönyörködve megsemmisül majd elégve - hiába feszült keresztre. Kinek-kinek: könnyü játék avagy halálos ajándék aki adta, el is vette - ha gyûlölte, ha szerette - porrá morzsolta a szándék.
-
Van egyfajta ember, aki csak a szájával nevet. Olyanok, mint a hûdöttek; mint akik süketek, vagy a szaglásuk nem mûködik. Tréfálkozol jelenlétükben, az élet valamilyen torz vagy mulatságos helyzetében elmondod véleményed, s megdöbbenéssel kell észlelned, hogy nem érti és nem hallja egészen pontosan azt, ami a kis, alkalmi történetben fonákul mulatságos: nevet, de csak a szájával nevet. Szíve és értelme nem látta át a helyzet mélyen fonák nevetségességét. Udvariasan nevet, fogait vigyorítja. De a szíve soha nem nevet. Ezek a komor vigyorgók tudnak félelmesek lenni. Ne tréfálj velük. Mikor az életre mutatsz, válaszuk annyi, hogy kimutatják agyarukat. Márai Sándor