Téma
Szerencse idézetek
-
Osztani magad: - hogy így sokasodjál; kicsikhez hajolni: - hogy így magasodjál; hallgatni őket, hogy tudd a világot; róluk beszélni, ha szólsz a világhoz. Széjjel szóródni - eső a homokra - sivatagnyi reménytelen dologra s ha nyár se lesz tőled - s a táj se zöldebb: - kutakká gyûjt a mély: - soká isznak belőled! Váci Mihály
-
A kísértetek fura lények. Amíg élnek, addig viszonylag normálisan viselkednek, de amikor meghalnak, mániásan rögeszméssé válnak. Megszállottan csak arra koncentrálnak, ami történt velük, és a számukra legszörnyûbb mozzanatnál gyakorlatilag csapdába ejtik magukat. Számukra semmi más nem létezik, csak annak a bizonyos késnek az éle, vagy annak a bizonyos kéznek a szorítása a nyakukon. És az a perverz szokásuk, hogy szeretik újra meg újra eljátszani azt a végzetes pillanatot, lehetőleg közönség előtt. Ha az ember ismeri a történetüket, nem nehéz kiszámítani a reakciójukat.
-
Minden embernek van két válla, de Szöszinek három van; a jobb és bal vállán kívül van őneki egy lelki válla is, amit magában szokott rángatni, olyankor, amikor nemkívánatos dolog jut az eszébe. Miért van az, hogy az ember sokszor gondol olyasmire, amire pedig nem akar? Miért nem parancsolhat valaki a tulajdon fejének? Bosszantó és helytelen. Arra, hogy mit mond az ember, hogy mit árul el abból, amit magában gondol, többé-kevésbé tud ügyelni. De mennyivel egyszerûbb volna, ha már a gondolatainak is parancsolhatna.
-
Azokról gondoljuk, hogy igazán foglalkoznak valamivel, akik naponta Zenonnal, Pythagorasszal, Democritusszal és a szép tudományok mestereivel: Aristotelesszel, Theophrastusszal akarnak együtt lenni, mint legjobb barátaikkal. Ezek közül mindegyik ráér, mindegyik úgy bocsátja el azt, aki fölkeresi, hogy az boldogabb, és nő a szeretete iránta. És egyikük sem tûri, hogy bárki üres kézzel távozzék tőle; minden halandó fölkeresheti őket éjjel is, nappal is. Lucius Annaeus Seneca
-
Akinek az Állam a dajkája, az kétszer is gondolja meg, ha erre a világra akar születni, mert az Állam jót akar, de az ő szája néma, neki prókátorokra van szüksége, az Állam erős, de az ő keze nem simogat; jaj annak, mikor az ember a hivatalnok kezére kerül, akkor már abból jó nem jöhet ki, csak szekatúra, bosszúság, kár. Móricz Zsigmond