Téma
Szilveszter idézetek
-
Beköszöntött Szenteste, és Én totál ki lettem - mivel egész nap a fát díszítettem. Hogyha azt kérditek, a sok munka hol van, megmutatom nektek, miket varázsoltam. Mert kint a kertben a látvány tökéletes, ha megpillantjátok, a szívetek majd repes. Hatalmas sajtgolyó, kút likőrrel atom, és jódlizó manók hegynyi tejszínhabon. Akrobata csoport ugrált egymás fején át, aztán megmutatták a táncmûvészi vénát. S mikor már nem tudod merre kapd a fejed, felbukkan az utcán a Karácsonyi menet. Ily csodás parádét nem láttál már régen, kis cukortündérek repkedtek az égen, két vidám hóember pörgette a pálcát, pávák mögött egy sült pulyka táncolt tálcán. És mikor azt hitted, hogy láttál már mindent, egy waffel mikulás nagy kezével intett. Csupa vaj és szirup arcán a diadal - mellette a kórus, őt dicséri a dal.
-
Ahol disznót tartanak és vágnak, szeretik a malacot. Az asszonyok elbúcsúznak előre este a disznótól, bemennek a házakba, reggel csak a férfiak jönnek ki, azok is pálinkával a kezükben. Tisztelik a malacokat. Egy évig etetik, becézgetik, vakarják. Egymáshoz nőnek, aztán megeszik, mintha minden barátkozás célja az lenne, hogy megegyük egymást. Kollár-Klemencz László
-
Különös tréfás öreg úr ez a Sylvester... egyik kezével sírt ás, a másikkal bölcsőt ringat; odaül a határdombra, mely a jövőt és a múltat elválasztja, ott hízelkedik a közeledőnek s gorombáskodik a tovább menővel - a ma születőnek beszél vidám farsangról, virágos tavaszról, gazdag aratásról; a haldoklónak szemére hányja hosszú böjtjét, száraz nyarát, hiú reményeit. Jókai Mór
-
A magyar rendszerváltás egy monumentális házibulira hasonlított. Az ország vidám volt. Mindaddig sértődötten zsörtölődő, panaszkodó országnak tartottam, de a nyolcvanas évek végén Magyarország boldogan, kecsesen és bájosan vonult be a kapitalizmusba, úgy menetelt, mintha az ígéret földjére masírozott volna. Végel László
-
Megkönnyebbült lélekkel fogadom a naptári öregkort, ezt is megértem annyi kétség, baljóslat ellenére, már nem fújom Szilveszter éjjelén, révült ördögûző, a papírtrombitát, ám azt se firtatom, hogyan s mitől vészeltem át az önpusztító időt, a heveny és idült bajokat, s miféle hajlam, kedvező csillagok következtében. Ágh István
-
Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak, Hogy míg önök itt ölébe csücsültek Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak, S mulatnak, Azalatt meghalt az öreg Náthán, Akinek bánat-batyu volt a hátán, Meghalt a könnyet mázoló, Vesékbe gázoló, Rossz portékákkal házaló Ó esztendő, S most új, vígabb élet kezdendő! Tóth Árpád