Adam Grant

Az eredetiség a kreativitással kezdődik: egy egyszerre újszerû és hasznos koncepció létrehozásával. De ezzel még nincs vége. Azok az emberek az eredetiek, akik valósággá változtatják a víziójukat.

Vajon a főállású munka nem vonja-e el a figyelmünket a számunkra legmegfelelőbb munkától? A józan ész azt sugallja, hogy rengeteg szabadidő és energia nélkül nem virágozhat a kreatív teljesítmény, de a vállalatok sem mûködhetnek intenzív energiabefektetés nélkül. Ezek a feltételezések nem számolnak a kiegyensúlyozott kockázati portfólió legfőbb előnyével: az egyik területről származó biztonságérzet garantálja számunkra a szabadságot ahhoz, hogy eredetivé válhassunk egy másik területen.

Az eredetiség nem rögzült jellemvonás, hanem szabad választás. Lincoln nem eredeti személyiségnek született. A vitatható dolgok felvállalása nem volt beprogramozva a DNS-ébe, tudatosan és szándékosan cselekedett így. W. E. B Du Bois, a nagy gondolkodó írta róla: "Egy volt közülünk, és mégis Abraham Lincoln lett belőle."

Az eredetiség képviselői azok, akik előrébb mozdítanak mindannyiunkat. Miután éveken keresztül tanulmányoztam őket, megdöbbentett az a felismerés, hogy érzelmeik nem sokban különböznek a mieinktől. Ugyanúgy félnek, ugyanúgy kételkednek, mint mi. Ami mégis megkülönbözteti őket tőlünk, az a tény, hogy ettől függetlenül is cselekednek. A lelkük mélyén tudják, hogy a kudarcot kevésbé bánnák, mint a tétlenséget.

Sokan úgy tartják, hogy a mennyiség és a minőség között választani kell - ha jobb munkát akarunk végezni, akkor kevesebbet kell dolgoznunk -, de kiderült, hogy ez nem így van. Ami azt illeti, amikor ötletelésre kerül sor, a mennyiség a minőséghez vezető legkiszámíthatóbb ösvény.

Ha prognosztizálni akarjuk, hogy egy ötlet kezdeményezői sikeressé válnak-e, akkor túl kell látnunk a lelkesedésen, amellyel előadják az ötleteiket, és a tetteikben megnyilvánuló odaadásra kell koncentrálnunk.

Ha elindulunk felfelé az erkölcsi létrán, igencsak magányossá válhatunk, mire felérünk a tetejére.

Meglehet, hogy a halogatás a termelékenység ellensége, de a kreativitásnak remek forrása lehet.

A legjobb szövetségeseink (...) nem azok, akik mindvégig támogattak bennünket, hanem azok, akik eleinte ellenünk voltak, majd átpártoltak a mi oldalunkra.

Az egykori ellenfeleink tudnak a leghatékonyabban meggyőzni másokat arról, hogy csatlakozzanak a mozgalmunkhoz. Jobb érveket sorakoztatnak fel mellettünk, mert megértik az ellenzők és a bizonytalanok kételyeit és aggályait. Ráadásul sokkal hitelesebb források is, hiszen ők nem voltak mindvégig bólogatójánosok.

A befektetés világában csak az tud pénzt termelni, aki képes a többiektől eltérően gondolkozni.

Pusztán az a tudat, hogy nem mi vagyunk az egyedüli ellenállók, lényegesen megkönnyíti számunkra azt, hogy szembemenjünk az árral.

A harag kitöltése nem oltja el a düh lángját. Ellenkezőleg: táplálja azt.

Kérdőjelezzük meg az alapértelmezettet! Ahelyett, hogy magától értetődőnek tekintenénk a fennálló rendet, először is tegyük fel azt a kérdést, hogy egyáltalán miért létezik. Ha felidézzük azt, hogy a szabályokat és a rendszereket emberek hozták létre, egyértelmûvé válik, hogy azok nincsenek kőbe vésve - és elkezdhetjük végiggondolni, miként javíthatnánk ezeken.

Ugorjunk fejest az ismeretlenbe! Ha kitágítjuk a látómezőnket, új ismereteket sajátítunk el, azzal eredetibbé is válhatunk.

A saját ötleteinkről nehéz véleményt alkotnunk, mert hajlamosak vagyunk a túlzott lelkesedésre, és - hacsak nem vagyunk a terület szakértői - nem bízhatunk az ösztöneinkben sem.

Ha egy adott területen jelentős kockázatot készülünk vállalni, ellensúlyozzuk azzal, hogy az életünk egy másik területén szokatlanul óvatosak vagyunk. Tegyünk úgy, mint azok a vállalkozók, akik az állásukat csak az ötleteik letesztelésének idejére tartják meg.

Ha különleges ötletünk támad, csomagoljuk hagyományosabb célkitûzésbe! Így nem arra kérjük az embereket, hogy változtassák meg a véleményüket, hanem a már egyébként is meglévő értékeiken vagy gondolataikon keresztül szólíthatjuk meg őket.

Motiváljuk magunkat másként, amikor elkötelezettek, és amikor bizonytalanok vagyunk! Amikor már elhatároztuk, hogy cselekedni fogunk, összpontosítsunk a még hátra lévő fejlődésre - a jelenlegi és a kívánt állapot közötti távolság leküzdésének vágya előrevisz majd bennünket. Ha a meggyőződésünk még nem eléggé szilárd, gondoljunk a már megtett útra. Ha eddig a pontig már eljutottunk, hogyan is adhatnánk fel?

Ha igaztalan támadást tapasztalunk, az, ha az elkövetőre gondolunk, táplálja a haragot és az agressziót. Empatikusabbá válunk, ha az áldozatra tereljük a figyelmünket, ami növeli az esélyét annak, hogy konstruktív irányba tudjuk terelni a haragunkat. Ekképpen ahelyett, hogy megpróbálnánk megbüntetni a kárt okozókat, nagyobb valószínûséggel segítünk a bántalmazottakon.