Motiváljuk magunkat másként, amikor elkötelezettek, és amikor bizonytalanok vagyunk! Amikor már elhatároztuk, hogy cselekedni fogunk, összpontosítsunk a még hátra lévő fejlődésre - a jelenlegi és a kívánt állapot közötti távolság leküzdésének vágya előrevisz majd bennünket. Ha a meggyőződésünk még nem eléggé szilárd, gondoljunk a már megtett útra. Ha eddig a pontig már eljutottunk, hogyan is adhatnánk fel?

Kapcsolódó idézetek

1. A legnehezebb körülmények között, amikor úgy érezzük, irányt tévesztettünk, éppen a végeredmény bizonyossága adhat újra erőt, hogy továbbmenjünk, sőt kockáztassunk; motiválhat, hogy haladjunk előre, legyenek vágyaink, ragaszkodjunk ahhoz, ami fontos, értékeljük a már bejárt utat, és harcoljunk továbbra is azért, amiben hiszünk. Jorge Bucay
2. Ha valamihez vagy valakihez kötődsz, akkor elhiszed, hogy ez a tárgy vagy személy tehet téged teljessé. A kötődéseink tartanak minket életben. Ezek adnak erőt, hogy megtartsuk, amink van, vagy hogy elérjük kitûzött céljainkat. De az is előfordulhat, hogy parkolópályára állítanak, meggátolják, hogy továbblépjünk. Tonya Hurley
3. Kell valami olyat találnunk, amiért lelkesedünk annyira, hogy kockázatot vállaljunk érte, átugorjuk az akadályokat és áttörjük a falakat, amelyekkel mindig szembe találjuk önmagunkat. Ha nincs meg ez az érzés azzal kapcsolatban, amit csinálunk, az első nagy akadálynál meghátrálunk. George Lucas
4. Ahová mentünk, ott vagyunk most. Szándékaink, gondolataink, érzéseink konklúziójaként hajtjuk végre a tetteinket, amelyeket szintén tudatosan végzünk. Ami ezekből következményként kialakul, az épp a mostani pillanat. Akkor viszont a következő pillanat még szabad! Ha mást gondolok, mást érzek és mást akarok, akkor a tetteim is mások lesznek, ahogy ezeknek a következményei is. Maga az élet változik meg a világomban. Laár András
5. A törekvéseink elején általában az motivál jobban, hogy mennyit értünk már el, a végén általában az, hogy milyen kevés van már hátra. Daniel H. Pink
6. A nagyobb változások kis pillanatokból erednek; mikor megállunk, és megnézzük, kik vagyunk. Mivel valahányszor rájövünk, mekkora utat tettünk meg, azt is látjuk, hogy milyen nagy út vár még ránk. (...) Hogy teljesen átváltozzunk, talán fel kell szabadítanunk magunkat minden kötöttség alól, hogy új útra léphessünk, a helyes útra. (...) De ha a végén rájössz, hogy az, akivé lettél, még nem az, akivé lenni akarsz; még mindig visszafordulhatsz és megpróbálhatod újra.
7. Vannak pillanatok az életünkben, amikor fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy meddig vagyunk képesek elmenni a vágyainkért. (...) Mennyit vagyunk hajlandóak kockáztatni, feláldozni és elviselni. Mert egy dolog vágyni valamire, de egészen más összeszedni az erőt, hogy elérhessük azt.
8. Egyszer eljön az idő, amikor fontos döntésre kényszerülünk. Lehet az szakmai vagy magánéleti, végül minden az elkötelezettségen múlik. És a lényeg, hogy közben megszerezz mindent, amit akarsz, és kimutasd az érzelmeidet.
9. Vannak világok, amiket kinövünk. Megharcolunk érte, benne élünk, aztán meg érezzük a késztetést, hogy egy újat hódítsunk meg. Ugord csak át az akadályokat, merj csak hinni abban, hogy képes vagy legyőzni a nehézségeket, merd elengedni a biztosat a bizonytalanért, hiszen ha hiszel abban, hogy nincs vége a világnak azután, ahol most vagy, és mindig csak jobbat kaphatsz attól, amiben épp élsz. Oravecz Nóra
10. Biztos vagyok benne hogy apránként változol. Csak te ezt nem veszed észre. Vissza- és előremenni magabiztosság és bizonytalanság között lehetővé teszi, hogy a dolgokat más szemszögből is lásd, nem gondolod? Csak akkor változunk, ha a dolgok mozgásban vannak, nem? Szóval ha mindig az önbizalom és a bizonytalanság között mozogsz, biztos vagyok benne, hogy változol.