Agatha Christie

Senki nem tudja megakadályozni a Végzetet. Milyen balszerencsés az a vízió, amely rombol, holott azért idézték fel, hogy megmentsen valakit.

Sok olyan ok lehet, amely szétválaszt: távolság, termet, gondolkodásmód... de mind közül a legrosszabb, ha az idő választ el.

Tulajdonképpen mi az őrültség? Biztosíthatom, hogy minél tovább tanulmányozzuk ezt a témát, annál nehezebb állást foglalnunk. Mindnyájunkban van bizonyos mértékû önimádás, és amikor ez odáig fajul, hogy azt gondoljuk, mi vagyunk Oroszország cárja, akkor bezárnak vagy megzaboláznak bennünket. Hosszú út vezet azonban odáig. És ugyan ki tudná pontosan megmondani, hol van az a pont, ahol meghúzhatjuk a határt, és bízvást kijelenthetjük: "Ezen az oldalon a józan ész uralkodik, a másik már a téboly birodalma." Ilyen ugyanis nem létezik.

Természetesen az ember ostoba (...). Az ostoba embereket meg rajtakapják, mindegy, mit csinálnak. De meglehetősen szép számmal vannak olyanok is, akik egyáltalán nem ostobák, és - hacsak nem rendelkeznek szigorú erkölcsi normákkal - félve gondolok arra, miket forgathatnak a fejükben.

Azt mondja, a bûn büntetlen marad; de vajon tényleg így van? A törvényt olykor ki lehet játszani, igaz; ok és okozat azonban nem pusztán a törvényi kereteken belül érvényesül. A mondás, hogy a bûn elnyeri méltó büntetését, kétségkívül közhely, az én véleményem szerint azonban nagyon is igaz.

Én sajnos nem hiszek a tökéletes lényekben. Mindannyiunknak van hibája - és a háztartási munkában ez nagyon hamar kiderül!

A távolság keserves próbája a szerető szíveknek!

A szóbeszéd valóban olyan, mint a kilencfejû lernai hidra, melyet nem lehet elpusztítani, mert ha levágják az egyik fejét, kettő nő helyébe.

A csábítás (...) kétségkívül sok ezer éves bûncselekmény, bár olyan ősi hagyományai természetesen nincsenek, mint az emberölésnek.

A tények tények, és ha beigazolódik, hogy az ember tévedett, a kudarcot szerényen el kell tudni viselni, és más módon kell próbálkozni újra.

A mai fiatalok (...) fesztelenül beszélnek olyan dolgokról, amelyekre az én fiatalkoromban még csak gondolni is alig mertünk, másrészt azonban lélekben borzasztó ártatlanok. Mindenkinek mindent elhisznek. És ha az ember megpróbálja figyelmeztetni őket, akár csak a legóvatosabb formában is, rögtön azt vágják a fejéhez, hogy begyepesedett vén szamár, és az agya olyan, mint a mosogató.

Mindenki potenciális gyilkos. Előbb-utóbb mindenkiben feltámad, ha nem is az akarat, de a vágy, hogy öljön. Hányszor hallja az ember: "Úgy feldühített, hogy meg tudtam volna ölni!" - "Meg tudtam volna ölni B.-t, amiért azt mondta..." - "Olyan mérges voltam, hogy meg tudtam volna ölni!" És ez szó szerint így is van. Az embernek az ilyen pillanatokban teljesen tiszta a feje. Szeretné megölni Y.-t, Z.-t. De nem teszi meg. A vágyhoz hiányzik az akarat. A kisgyermekekben már nem mûködik ilyen jól a fék.

Nincs semmi kegyetlenebb, mint a pletyka, és nincs semmi más, amivel ennyire nehezen lehetne szembeszállni. Ha az embert a háta mögött rágalmazzák, nincs mód arra, hogy vitassuk vagy cáfoljuk a mocskolódást, a sutyorgás meg csak egyre hangosabb, és nem lehet megállítani.

Azt gondolod, hogy akit ismersz és szeretsz, az olyan is, mint amilyennek látod. Nem ismered még az emberi szívet, hogy mekkora keserûség és milyen gonoszság lakozhat benne.

Ha egyszer egy szív megnyílik a bûn előtt, a bûn úgy elburjánzik, mint pipacs a vetésben.

"A fiatalok mindig ezt mondják - de sohasem teszik meg!" Milyen ósdi trükk - és mégis hányszor beválik (...). A fiatalok borzasztóan sebezhetők! Szinte észre sem veszik, és már el is szánták magukat, hogy bebizonyítják!

Az igazságot ritkán becsülik meg (...). Pedig sok időt és sok mellébeszélést takarít meg.

Az orvostudomány nemcsak arra való, hogy késleltesse az amúgy is elkerülhetetlen véget. Sokkal több annál, az életet akarja jobbá tenni. Ha egy egészséges ember meghal, nem számít... sokat. Ha egy félkegyelmû hal meg, az egyenesen jó; de ha felfedezzük, mit kell tenni a megfelelő miriggyel, hogy a félkegyelmûből normális emberi halandót faragjunk, úgy, hogy helyreállítjuk a pajzsmirigymûködését, ez, véleményem szerint, már számít valamit.

Az ember magára veszi a felelősséget. Viselnie kell, nem lehet kibújni alóla, vagy egyszerûen félrelökni. A szerződés (...) az szerződés. Szabad akaratából köti az ember, tartson is ki mellette. Minden más zûrzavart eredményez. Meglazult maradványokat, félig feloldott kötelékeket.

Kicsit bántja az ember önérzetét, ha higgadt szavakkal kénytelen ecsetelni kudarcát.