Agatha Christie

Az ember imádta a követ, és megépítette Stonehenge-et. De akik építették, azoknak ma már nyomuk sincs, Stonehenge azonban még mindig áll. És mégis, akármilyen furcsán hangzik, azok az emberek tovább élnek bennem és benned, és minden leszármazottjukban, a kő pedig, Stonehenge kövei halottak. Aminek pusztulnia kell, az fennmarad, és ami tartósan élni látszik, tulajdonképpen halott. Micsoda paradoxon!

A halottak azt akarják, hogy bátran elviseljük veszteségeinket, és csak éljünk úgy, mint azelőtt, igaz? Csak nehogy szomorúak legyünk! Mindenki ezt mondja, de a magam részéről sohasem tapasztaltam, hogy volna valami alapja ennek az, egyébként valóban vigasztaló elképzelésnek. És természetesen ezt is az élők találták ki, hogy megkönnyítsék a dolgukat. Mert látod, bármiről is legyen szó, az élők nem mindig értenek egyet, tehát nem látom be, hogy miért volna olyan egyöntetû a halottak véleménye. Ha egyáltalán van halál utáni élet, akkor azt hiszem, odaát is éppen annyi önző lélek van, mint itt a földön. Hiszen az lehetetlenség is volna, hogy azok, akik életükben tele voltak mindenféle érzéssel, egyetlen pillanat alatt levetkőzzenek magukról minden rosszat, és felöltsék az önzetlenségnek és a jóságnak a köntösét. Nevetnem kell. Képzelj el egy özvegy férfit, aki a temetés utáni reggelen azzal a felkiáltással ül le reggelizni, hogy "Mary nem akarná, hogy szomorkodjak", és azzal jó étvággyal felfal mindent, amit csak maga előtt lát. Honnan tudja, hogy Mary odaát mit gondol? Lehet, hogy sír, és fogait csikorgatja - az asztrálfogait, természetesen - látván, hogy a férjeura úgy él tovább, mintha ő soha nem is létezett volna. Hiszen a legtöbb nő szereti, ha a férje körülugrálja. Miért változna meg az ember jelleme a halála után?

A legártatlanabb ember is elveszti a fejét, és képtelen dolgokat mûvel, ha hirtelen veszély fenyegeti.

Ha mindenki hazudik, abba ugyanúgy belezavarodunk, mint ha mindenki igazat mond.

A legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb emberek nem feltétlenül a legügyesebbek is.

Parányi vigasz, de mégis vigasz.

Sohasem bölcs dolog, ha az ember fitogtatja, amit tud. Én az utolsó pillanatig mindent itt tartok - kocogtatta meg a homlokát. - A megfelelő pillanatban aztán... lecsapok... mint a párduc... és mon Dieu! Akkor van ám konsternáció!

A macska csak ösztöneinek engedelmeskedik, amikor játszik az egérrel! Ilyennek teremtették. A férfiak nem kisfiúk, akiket óvni és védelmezni kell. Találkozniuk kell macskatermészetû nőkkel... és hûséges spánielekkel, mindhalálig-csak-téged-imádlak nőkkel, és zsémbes, kárpáló, csípős kotlóstyúknőkkel... és mindenféle nővel, amilyen csak van! Az élet csatatér... nem majális!

- Egy fogékony gyerek könnyen hajlamos a hőskultuszra, és a fiatal lélekben könnyen gyökeret verhet egy felnőttkorban is kitartó rögeszme. - Igaz. (...) Az a közkeletû nézet, hogy a gyerekek könnyen felejtenek, nem felel meg a valóságnak. Sok embert egész életében fogva tart egy eszme, amelyet zsenge gyermekkorában plántáltak belé.

Azt szokás mondani, hogy a halottakról jót vagy semmit. Szerintem ez ostobaság. Az igazság mindig igazság marad. Mindent egybevetve akkor már jobb, ha az ember az élőkről fogja be a száját. Õket esetleg megsértheti az ember. A halottak túl vannak ezen. De a zûr, amit okoztak, túlélheti őket.

Nincs az a férfi, akinek biztonságos dolog lenne megmondani a feleségéről az igazat! Mulatságos dolog, de a nőkben jobban megbízom. Nekik meg lehet mondani a férjükről az igazat. A nők szemrebbenés nélkül hajlandók elfogadni azt a tényt, hogy a férjük bitang, svindler, kábítószert szed és megrögzött hazudozó, általában utolsó disznó... anélkül, hogy ez a legcsekélyebb mértékben is befolyásolná a csibész iránti érzelmeiket. Csodálatos, hogy a nők mennyire realisták.

Valahogy minél öregebb leszek, és minél többet látok, embereket, szomorúságot, betegséget, meg mindent, annál jobban sajnálok mindenkit. Mondhatom, néha nem tudom, mi lett azokból a jó öreg, szigorú elvekből, amelyekre a nénikém nevelt. Igen vallásos asszony volt és módfelett kényes. Nem volt olyan szomszédunk, akinek ne tudta volna oda-vissza az összes hibáit.

Egy közösség lelkiállapota közvetlenül a vezetőtől függ.

Beszéltem már azokról az asszonyokról, akikben bajt hozó varázserő van. De a férfiakban is van ilyen varázserő. Vannak férfiak, akik minden erőfeszítés nélkül csak úgy vonzzák magukhoz a nőket. Ezt hívják manapság szexepilnek!

Nincs még egy olyan erős gyûlölet, mint annak a férfinak a gyûlölete, aki akarata ellenére kényszerül szerelemre.

Jól ismert tény, hogy tetteink indítékait illetőleg mindnyájan hajlamosak vagyunk becsapni önmagunkat. Ösztönösen azt az indítékot választjuk ki, amelyik a legjobban hangzik!

Jómagam meglehetősen elfogult vagyok a hazugok javára. Annak a nőnek, aki nem hazudik, nincs képzelőtehetsége, és nincs benne együttérzés.

Meghökkentő, hogy a gyerekek mennyire nem felejtik el, ha valami megrázkódtatás éri őket.

Fura világ ez, gondoltam, hogy két ember ugyanazt a dolgot pont fordítva látja.

A régészek csak azt nézik meg, ami a lábuk előtt hever. Az ég és a mennyország nem létezik számukra.