Azt szokás mondani, hogy a halottakról jót vagy semmit. Szerintem ez ostobaság. Az igazság mindig igazság marad. Mindent egybevetve akkor már jobb, ha az ember az élőkről fogja be a száját. Õket esetleg megsértheti az ember. A halottak túl vannak ezen. De a zûr, amit okoztak, túlélheti őket.

Kapcsolódó idézetek

1. "A halottakról vagy jót, vagy semmit!" - Értem, de az arányok!? Ha nem mondható el a rossz, ami pedig igaz, miért mondjunk bármi jót, ami bizony nem igaz?!
2. A halottakról vagy jót vagy semmit. De a tényeket nem változtatja meg a halál. Agatha Christie
3. Az élők elől elbújhatsz, de a halottaktól nem tudsz elrejtőzni. Csak most értettem meg: egy halottnak mindig igaza van. Azért, mert az ember már nem tud kit hibáztatni.
4. A halottakkal minden vita hiábavaló. Élő embert sokszor meggyőzhetünk, de a halottakkal folytatott párbeszéd mindig a szívünkben zajlik le, és mi már csak puszta megalázkodásból és önkínzó szándékból is az ő szájukba adjuk a legerősebb argumentumokat, csak ők kerekedhetnek felül. Moldova György
5. Ha valaki meghal, az csak úgy tûnik, mintha meghalt volna. Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban, éppen ezért nagy butaság, ha az emberek sírnak a temetésén. Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő, mindig is létezett és mindig létezni fog. Kurt Vonnegut
6. A halottnak jó, neki nincsenek gondjai, nem üvölt a lelkét marcangoló kíntól, mert a lelke már messze jár. Viszont, aki túlélt egy háborút, és úgy istenesen benne volt a közepében, az az egész életében viseli a terhet. Mert hiába beszélik be az embernek, hogy igaz ügyért harcol, ha egyszer rádöbben: ott a másik oldalon is ugyanolyan vétlen áldozatok vannak, mint ő maga.
7. A holtakról vagy jót, vagy semmit.
8. Azért beszélünk a halottakról, hogy életben tartsuk őket. Az ilyen beszélgetés azokkal mûködik igazán, akik személyesen ismerték az illetőt. Másnak a halott csupán fikció. Csak egy név, egy kép, egy anekdota, de már nincs köze a valósághoz: a húshoz, a meleghez, a mozgáshoz.
9. Az igazság szárazabb, mint a hazugság. Az igazság ugyanis, mivel valóban megtörtént, nem tud megváltozni, akkor sem, ha rossz a vége. Míg egy csupán gondolatban kitalált történet könnyen vehet új fordulatot, és a gyászostól a gyönyörködtetőbb felé kezd haladni. Plutarkhosz
10. Élő szó az, ami vérzik. Néha csak annyira, mint egy megszúrt ujjhegy. Az ember maga is megijed, amikor kimondja. Akkor is, ha olvassa. Ami mélyről jön, az mindig véres. Ami odabent természetes - hogy az élet: vér -, az a felszínen ijesztő. "Juj, ezt nem kéne kimondani!" "Ezt nem szabadna nyilvánosságra hozni!" Tiltakozást vált ki. Viszolygást. - S ugyanakkor örömet is! A holt szóról nincs mit beszélnünk - legtöbbször azt mondjuk ki. A holt szó lehet szép, okos, mûvészi, de nincs benne vér. Nem "onnan" jön, bentről, a "dobogó szívből". A holt szavakat mindig valami helyett mondjuk ki, és ez a valami lényünk igazsága. Nem az a baj vele, hogy nem okos vagy szép - a baj vele az, hogy öl. Müller Péter