Alice Hoffman

A szerelem furcsább, mint gondolnád.

Miénk az egész világ, ha akarjuk.

Nem változtathatsz azon, ahogy érzel. Erre nincs bûbáj, nincs varázslat. Csak legyél okos!

Ha ez a szerelem, akkor nagyon felzaklató, olyan érzés, aminek valóban nem lehet parancsolni.

A férfiak és nők ritkán beszélgetnek egymással, bár gyakran beszélnek.

Az ember nyíltan beszélne másokkal, ha nem félne attól, hogy mit mondanak róla.

Az ember ritkán mond igazat, de a madár sohasem hazudik.

Egyszer minden titokra fény derül. És minden csodára jön kétely.

Nem tudom, mit gondolnak mások. Az Isten dolga, nem az enyém.

Az ember múltbeli cselekedetei előre jelzik a jövőjét, és azokból a féleszû is képes megjósolni, milyen utakat választ az illető.

Vajon az ember képes változtatni a sorsán, és saját döntéseket hozni a következő lépéseiről?

Az embernek sok élete van. Minden nap azt az utat választjuk, amit korábbi cselekedeteink kijelölnek.

Múltunkat visszük magunkkal, össze vagyunk kötve a jövővel, és mi döntjük el, hogy ragaszkodunk-e hozzá, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, vagy elengedjük. A sors az, ami adatott nekünk, és amit magunknak alakítunk.

A romlás olyan, mint a futóhomok; egy lépés, és már le is rántotta az embert.

A folyót csak úgy lehet megérteni, ha beleugrunk.

A nők akkor szabadok, amikor senki nincs otthon.

Ha túl sokáig vársz, örökké kötve maradsz; amikor ugrasz, már túl késő.

A titkok olyanok, mint a kártyavár; előbb-utóbb összeomlanak.

Ez a nagyszerû a sötétben: az vagy, aki mindig is voltál, csak nem lát senki.

Isten kezében vagyunk; legjobb, ha elfogadjuk a sorsunkat, és az eleve lehetetlenségekért nem harcolunk.