Ámosz Oz

Az embernek hihetetlen képessége van a továbbélésre. A háború semmi, ha a holokausztra, a koncentrációs táborokra gondolok. És azok az emberek, akik megjárták a haláltáborokat, és hazatértek, szintén folytatták az életet, gyereket neveltek, dolgoztak.

Nincs olyan reggel, hogy ne tennék ott egy rövid, félórás sétát. Segíti a tisztánlátást. Amikor hazatérek, és bekapcsolom a rádiót, és azt hallom a hírekben, hogy ez vagy az a politikus a "soha" meg a "mindörökre" szavakkal dobálózik, tudom, hogy a kövek kinevetik.

Elég egy kis gonoszság, és ember az embernek pokla lesz. És elég egy kis szánalom, némi nagylelkûség, és az ember a másikban találja meg a paradicsomot.

Az európai lexikális tudásalap számomra kevésbé fontos, mint az eredetiség, annak a képessége, hogy összekössenek dolgokat, új kapcsolatokat hálózzanak. Szükség esetén könnyû hozzájutni egy adott tudáshoz, de ha valakinek nincs eredeti gondolkodásmódja, ha gyermekkorában nem szokta meg az önálló gondolkodást, a kérdések bátor felvetését, a kritikát, akkor felnőve konformista lesz.

Az íráshoz szerintem empátia szükséges, humor és egy kevés távolságtartás, s persze nagyon fontos a kíváncsiság is.

A kétkedők büntetése, hogy mindig mindenben kételkednek, még a saját kételyeikben is.

Az állatok is hazudnak időnként, ha veszélybe kerülnek, ha kérkednek vagy igyekeznek jó benyomást kelteni, ha meg akarják téveszteni a zsákmányukat, ha szeretnének ijesztőnek tûnni, vagy egyszerûen csak udvarolnak. Mint mindenki.

A gúnyolódás némileg megvédi a gúnyolódót a magány fenyegetésétől. (...) Másokat kigúnyolni csapatban szokás, míg az, aki a gúnyt elszenvedi, mindig egyedül marad.

A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.

Mi mindannyian, az összes élőlény ezen a bolygón, az emberek és a négylábúak, a madarak, a rovarok, a hüllők és a halak, mindnyájan elég közeli rokonságban állunk egymással, a köztünk lévő számos különbség ellenére: hisz (...) mind egyformán azon igyekszünk, hogy jó legyen nekünk, se túl meleg, se túl hideg, és valamennyien, kivétel nélkül megpróbálunk vigyázni magunkra, és óvakodni mindentől, ami vág, mar vagy szúr. Hisz mindannyiunkat nagyon könnyû elpusztítani.

Mindig, mindenkor, mindenhol egy fiút és egy lányt, akik időnként kettesben szeretnének maradni, ahelyett hogy állandóan az egész társasággal lógnának, azonnal egy párnak vélnek. És egy pár irigységet ébreszt. Az irigység fáj, és egyre dagad, és elkezd gúnyt termelni, nagyjából ugyanúgy, ahogy egy piszkos seb a gennyet.

Az egyik szent írás azt mondja, ha télen nem akarsz fázni, építs kunyhót. Ha azt akarod, hogy a gyerekeid se fázzanak, építs kőházat. Ha azt akarod, hogy az unokáid is védve legyenek, építs várost falakkal körülvéve. De ha azt akarod, hogy az unokád unokái is emlékezzenek rád, akkor írj könyvet.

Az elégedett lélek nem foglalkozik a halállal; csak arra vágyik, hogy elégedett maradjon.

Most egy közhelyet fogok mondani, de kit érdekel? A közhely nem mindig ellentétes az igazsággal.

Nem igazság: a házastársát az ember szabadon megválaszthatja, de a szüleit nem. És itt elválni sem lehet.

Van egy elfelejtett úti cél, nem is úti, nem is cél és nincs is teljesen elfelejtve, de valami, ami hív, hogy indulj.

Olykor talán nehéz definiálni a Jót, de a Rossznak félreismerhetetlen a bûze: minden gyerek tudja, mi a fájdalom. Ezért ahányszor szándékosan fájdalmat okozunk valakinek, tudjuk, mit cselekszünk. Rosszat cselekszünk.

Minden, amit fontosnak tartunk, valójában nem az, az igazán fontos dolgokról viszont nincs elég időnk gondolkodni. Az egész életünk elmúlik anélkül, hogy eltûnődnénk a nagy és egyszerû dolgokon, mint magány, sóvárgás, vágyakozás és halál.

A szerelem olyan, mint egy gyulladás: a hatalmába kerít, majd pedig elenged.

Vannak dolgok, amelyek szörnyûnek tûnnek éjszaka, de nappali fénynél teljesen máshogyan néznek ki.