Nincs olyan reggel, hogy ne tennék ott egy rövid, félórás sétát. Segíti a tisztánlátást. Amikor hazatérek, és bekapcsolom a rádiót, és azt hallom a hírekben, hogy ez vagy az a politikus a "soha" meg a "mindörökre" szavakkal dobálózik, tudom, hogy a kövek kinevetik.

Kapcsolódó idézetek

1. Majdnem minden áldott nap kisétálok valamelyik temetőbe. És megbékülve és alázatosan arra gondolok ilyenkor, hogy egyszer majd nem fogok visszasétálni többé. Juhász Gyula
2. Szeretem a hosszú utakat. Minden probléma, az a sok zaj, eltûnik. Nem kell mással törődnöm, csak azzal, ami előttem van. Talán ez a mai nap tanulsága, hogy megragadjam ezeket az egyszerû pillanatokat és jobban értékeljem őket. Nem marad sok belőlük. (...) Nem nehéz olyan dolgokat találni, amik boldoggá tesznek. Tudom, ez fájdalom, szenvedés, meg nehéz döntések, de nem hagyhatjátok, hogy a súlyuk megfojtsa az élet örömét. Azokat a dolgokat keressétek, amik kedvesek nektek. Feléjük tartsatok.
3. Egy sziklát pár centivel odébb tolni egy egész élet alatt, ugyanannyit tesz, mint naponta több száz kavicsot a tengerbe szórni. A nagy változások lépésről lépésre, lassan következnek be. Lucinda Riley
4. Még soha nem láttam elégedetlen fákat. Úgy markolják a földet, mintha szeretnék, és bár szilárdan rögzülnek benne, ugyanúgy kedvükre utaznak bárhová, ahogy mi, emberek. Minden széllel eljutnak bármely irányba, olyan messzire, akárcsak mi, velünk utaznak a Nap körül a világûrön át naponta vagy kétmillió mérföldet, ki tudja, milyen sebesen és milyen messzire! John Muir
5. Újabban, ahogy közeledem a hatvanhoz, kíváncsibb vagyok a világra. Ami mellett korábban, negyven-ötven évesen közömbösen elmentem, most alaposan megnézem. Reggel először az ablakhoz lépek és kipillantok a világra, megvan-e még? Esik, fúj, ködlenek a hegyek, vagy süt a nap? Ezek az időjárási események jelentik az emberiség életében az állandóságot. Bármi történik is a helyi, vagy földrésznyi politikában, az eső megered, a köd leszáll, s ha éppen úgy tartja kedve Nap-istennek, ránk ragyog. Bertha Bulcsu
6. Minden nap, amikor felkelek, tudom, hogy aznap csak egy jó dolog vár rám, a lefekvés. Tehát felkelek, bedobom a felvizezett kávét, és a félig jeges vajas süteményt, beülök a kocsimba és igyekszem meggyőzni, hogy benzin nélkül is tud menni. Majd átvergődöm a forgalmon csupán azért, hogy olyan cipőket tehessek az olyan nők patáira, mint maga. Sose lesz belőlem híres focijátékos, és sose fogom érezni egy gyönyörû nő érintését, és soha többé nem vezethetek zacskó nélkül a fejemen. De vesztes nem vagyok! Mert mindennek dacára, én meg a többi emberke, aki mind más akart lenni, mint ami, mégis itt vagyunk, és azt csináljuk, amit nem akarunk, heti 40 órán át életfogytiglan. És a tény, hogy nem röpítek golyót a fejembe, maga halkocsonya, az tesz győztessé!
7. Mindig sajnáltam kicsit a politikusokat. Valakinek őket is sajnálnia kell, nemde? Az élet összes területével kapcsolatban tisztázniuk kell magukban, hogy mit hisznek - ami önmagában nézve elég kemény dolog -, aztán egész életükben ehhez kell tartaniuk magukat.
8. Vannak, akik egyszerûen tovább tudnak menni. Tudod, gyászolnak, sírnak, és kész. Vagy legalábbis úgy tûnik. De nekem... nem tudom. Nem akartam rendbe hozni a dolgokat csak azért, hogy felejtsek. Ez olyasvalami volt, ami tönkrement. Csak megtörtént. És nap mint nap kerülgetem, mint egy gödröt a feljáróban. Tiszteletben tartom, emlékszem rá, és ugyanakkor haladok előre. Sarah Dessen
9. Néha (...) alig várom már, hogy egy bizonyos dologgal végezzek. Például az egészségem mi­att minden nap kell sétálnom: és tényleg, néha alig várom, hogy vége legyen, mert nem fekte­tek nagy súlyt rá, nem túl érdekes, és nem is tûnik hasznosnak... Észrevettem azonban, hogy ha arra gondo­lok, hogy a jelen pillanatot éljem, mire a séta végére érek, teljesen felüdülök. Így van ez más dolgokkal is. Az ember a jelen pillanatra kon­centrál, és olyan, mintha repülne. Chiara Lubich
10. Az idő, sajnos, nincs segítségünkre, hogy soha le ne térjünk a helyes útról. Az út mindig egyenes, de (...) felhalmozódott kövek és kavicsok nehezítik a járást. Nicholas Sparks