Balla D. Károly

A tények makacs dolgok. Az összefüggések viszont bölcsek.

A pózok elvetése is csak egy póz.

A történések időrendbe állítása ugyanolyan önkényes beavatkozás a dolgok valódi összefüggésébe, mint ábécé-sorrendbe tételük.

A bizalom nem más, mint a gyanakvás jóindulatú daganata.

Az állandóság illúzióját leginkább az állandóságba vetett hit állandósága tartja fenn.

A tényeknél csak a tévedések makacsabb dolgok. A rögeszmés ember sokkal állhatatosabban ragaszkodik saját tévhiteihez annál, semhogy bármilyen bizonyító értékû ténnyel meg lehessen ingatni meggyőződésében.

Ami a jövőben történni fog velünk, azt a múlt a folytonosság tûnő hullámaira hieroglif jeleivel régen ráírta, s a jelen suttogva már kibetûzte.

A jótékonysági akció és az "itt a piros, hol a piros" abban különbözik egymástól, hogy az utóbbi esetben nemcsak a pénz beszedése, hanem a csalás is szemed láttára történik.

Lassan aforizompacsirta leszek.

Nem vall különös érzékenységre, ha valakinek mindig csak utólag vannak előérzetei.

Az élet terhei mindaddig elviselhetőek, amíg nem maga az élet válik terhessé.

Aki az utcán "Hát hogy vagy"-gyal állít meg, az vagy panaszkodni akar, vagy dicsekedni.

Gyöngeségre vall, ha valaki nem tud úrrá lenni az erőfölényén.

Akkor kezdjük buzgón bevételeinket és kiadásainkat feljegyezni, amikor nincs pénzünk. Akkor készítünk precíz mûjegyzéket, amikor képtelenek vagyunk új mûveket létrehozni. Amikor pedig legbensőbb titkainkat napi szorgalommal a naplónkba visszük, az alighanem a személyiségválság jele.

Vajon miért kérnek egyes közlendőiket illetően titoktartást az emberek? Nem lenne egyszerûbb el sem mondani?

Viszonyom a hagyományhoz olyan, mint a fürdővízhez. Ha jól akarom érezni magamat benne, akkor állandóan a keverőcsapot kell csavargatnom, hogy se elidegenítően hidegnek, se nyomasztóan forrónak ne érezzem.

Bölcsességre vall, ha valaki mindig meg tudja különböztetni a megalkuvást a kompromisszumtól, és nagy akaraterőre, ha mindig csak az utóbbit fogadja el.

A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány.

Ahogy a múltat, úgy a jövőt sem lehet "megváltoztatni" a jelenben hozott döntéssel. Ugyanis bármilyen döntést is hozzunk, mindig az a jövő következik be, amely a döntésünk által már "meg van változtatva".

Az ember meghallgat mindenkit, és az gondolja a dolgokról, amit előtte. Vagy nem hallgat meg senkit, és úgy gondolja ugyanazt.