Balla D. Károly

A szerelem az emberiség lihegő kényszere, az önmaga csapdáját rejtő legfőbb és legravaszabb elrendelés; okosabb, ha beletörődsz és meg sem kísérled kevesebb gyötrelemmel kiérdemelni a magányt.

Létezik az őszinteségnek olyan mélysége, amely az őszinteség gyakorlóban is visszatetszést kelt. Vannak megfogalmazódó gondolatok, amelyeket jóérzésû ember soha nem kíván kimondani, még végiggondolni is fél őket, megveti magát, amiért ilyesmi egyáltalán eszébe jutott.

Az idő az élettelen kozmosz kiterjedése, s amikor valami élő születik, egy icipicit meglódul a világ nagy kronométere, sietni kezd az idő, aztán a halállal visszaáll a dolgok nagy és állandó rendje. Rövid életünk voltaképpen nem más, mint a végtelen idő kontinuitásán keltett apró háborgás. Jelentéktelen zavar, múló rendellenesség. Lassan alakul ki, belerezgi magát a folytonosságba, majd ugyanolyan észrevétlenül elenyészik.

Amíg vagy, általad van minden. Ahogy szûnsz, a dolgok úgy szûnnek számodra. Haláloddal a dolgok visszanyerik önvalójukat, többé nem tapad rájuk személyességed. Újra fényesen és tisztán ragyoghat minden, amit életed során homályossá és ragacsossá fogdostál.

Ahogy a vetítővásznon tûnnek át egymáson a képek, úgy vérzik át a hanyag életen a feszes halál.

Vonaton az ember rövid, ám intenzív álmokat lát, olyanokat, amelyekbe beleszûrődik a kinti valóság, olykor sokkal hihetőbb formában, mint ahogyan körbevesz bennünket.

Egy kattintás a megfelelő gombra, és már el is ment a levél. Ekkor éreztem meg az e-mailezés súlyos veszélyét: hogy nem hagy időt gondolkodni, tépelődni.

Az élet nem egyéb, mint a halál statisztikai hibája.

A bûnbocsánat eleve adva van számunkra, de a bûnt mindenkinek magának kell elkövetnie.

Az élet minőségét nemcsak az határozza meg, hogy mit értünk el, hanem az is, hogy miről mondtunk le.

Az ember ifjú korában arra törekszik, hogy minél pontosabb, határozottabb, tisztább világképe legyen. Érett fővel már azon munkálkodik, hogy megszabaduljon tőle.

Az igazán szerencsés embert a sors szeszélye nem azáltal teszi kiváltságossá, hogy eleve veszélytelen röppályákra vezérli, hanem olyan módon, hogy mindig csak egyetlen hajszállal téríti el a személyes tragédiák fertőzött gócaitól.

A vallási tudattartam a külső világ reáliáival szemben azzal a felülmúlhatatlan tulajdonsággal rendelkezik, hogy nincs valós létezése és ezért benne automatikusan megszûnik a "jelenség" és "lényeg" feloldhatatlan ismeretelméleti ellentmondása.

A mûvészet a kreatív intellektus kísérlete arra, hogy olyan hiányokat töltsön meg mûvekkel, amely hiányok a belehelyezett mûvektől válnak igazán feltûnőkké.

A tájleírások a klasszikus regények azon részletei, amelyeket csak középkorúak olvasnak. A fiatalnak még hiányzik hozzá a türelme, az öregé pedig már elfogyott.

A siker biztos titka: megszerezni vagy elveszteni. Megszerezni a legegyedülállóbb információkat vagy elveszteni legáltalánosabb gátlásainkat. A kettő együtt: bombasiker.

A globalizáció legnagyobb hozadéka: többé majd senkit sem lehet erőszakkal fogva tartani abban a hagyományban, vallásban, identitásban, amelybe beleszületett. A globalizáció az egyén számára: szabad identitásválasztás.

Érdekes módon azok képesek inkább az empátiára, akik nagyon is azonosak önmagukkal. Akinek nincs erős önképe, kevésbé képes más helyzetébe beleélni magát.

A vigasztalás olyan, mint a timsó: a frissen vágott seb vérzését elállítja, de borotválkozni mégsem lehet vele.

Ha a mûveknek lenne mondanivalója, üzenete, akkor a mûvészek alighanem azt alkotnák meg, s nem vesződnének csendéletekkel, szimfóniákkal, drámákkal, regényekkel, költeményekkel.