Böjte Csaba

Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.

A tudatosan elkövetett bûneink lehúznak, a rossz döntéseink, át nem gondolt cselekedeteink szabadságunkat, emberi méltóságunkat nemcsak beszennyezik, de össze is törhetik.

Boldog az az ember, ki mindent és mindenkit tisztel, és ő maga is tiszteletben éli az életét ezen a földön.

Boldog az az ember, aki szüleivel békében él. Tiszteli apját, anyját, nagyszüleit. Ki át tudja venni és tovább tudja vinni mindazokat a szellemi, lelki, anyagi értékeket, melyeket szülei, felmenői, ősei hordoznak, birtokolnak.

Se szavainkkal, se gondolatainkkal, se tetteinkkel ne ártsunk senkinek, senki életét, épségét, biztonságos létét ne bántsuk, ne rövidítsük meg. Sem embertársamat, se önmagamat nem szabad meggondolatlanul veszélyeztetni, betegségnek kitenni. Az életet tisztelni kell, bármilyen formájában is jelenik meg.

A tiszta, szép élettel megszerzett erkölcsi gazdagságot is ellophatod, összetörheted hazugsággal.

A céljaink eléréséhez felhasznált hazugság homok, melyre igen veszélyes építkezni, mert az igazság órájában minden összedőlhet, és maga alá temetheti verejtékes munkánknak gyümölcsét is.

A szeretet, a kölcsönös ragaszkodás pislákolása már hûtlenség, ezért táplálnunk kell a tüzet, hadd lobogjon, égjen, világítsa be életünk minden zegét-zugát.

Az irigység, a kapzsiság, a mohó hírvágy hihetetlen sok embert, családot tönkretett. Mint fertőző betegség, képes egész társadalmakat megfertőzni és szétporlasztani.

A mindennapi kenyérnél is fontosabb a remény, a jövő. A megálmodott kiút az összedőlő mában életet jelent. A felsejlő holnap körvonalai erőt tudnak adni, hogy ha kell, akár üres gyomorral is tovább tudjon menni az ember.

Az emberek szinte versenyeznek, hogy ki tud több rosszat mondani a másikról, a világunk minden egyes milliméteréről, jelenről, múltról, jövőről egyaránt! Feltúrják a pöcegödröket, évszázadok távlatából is előbányásszák a legkisebb rosszat is, hogy azt az ünnepi asztalra téve mindenkinek elvegyék az étvágyát, a kedvét az élettől.

A lelki szegénység nem a testi és szellemi nincstelenséget, hanem a javakhoz való egészséges hozzáállást jelenti. Fontos, hogy megtanuljunk vágyakozni az után, ami a miénk, amit Isten szeretetében nekünk szán.

Életerőnk nagyon sokszor fölöslegesen, értelmetlenül elfolyik olyan célokért, amelyek nem adnak maradandó boldogságot, és mi még bután büszkék is vagyunk megvalósításainkra.

Mire megépíted álmaid kacsalábon forgó palotáját, már erőd és időd sem lesz másokat fogadni, talán csak reprezentálsz, partikat adsz, ahol irigykedve, hízelkedve nézik remekmûvedet. Viszont egyszerû, ízléses kis otthonodban barátaid, szomszédaid kedves vendégek, akik leülnek asztalodhoz egy pohár borra, jót beszélgettek, játszotok egy kártyapartit. Mennyi szép, hasznos dolgot tudna tenni az ember, mennyivel boldogabb lehetne, ha nem felesleges holmik megszerzésére fordítaná életerejét! Nem életünk valódi értékeiről, hanem a csillogó limlomokról kellene lemondanunk, hisz azokat a moly úgyis szétrágja, a rozsda megeszi!

Annyi mindenért küszködünk, rohanunk, rengeteg limlomot összegyûjtünk, amit aztán kifuvarozunk a szemétdombra; olyan embereket hizlalunk, akiket talán be sem engednénk a házunkba, de egyre csak hajtjuk a profitot számukra!

A birtoklás a szárnyalás halála. Légy olyan, mint a pacsirta, csipegess, érezd jól magad, fürödj a napfényben!

Ha elcsendesedek, rájövök arra, hogy nekem kell ajándékká válnom. Minden földi tárgy csak foglalata lehet önmagunk tudatos odaajándékozásának.

Az értékek hierarchiáját szem előtt kell tartanunk - a betevő falat nagyon fontos, a ruha is, de legyen számomra sokkal fontosabb az, aki a ruhában van: a férjem, a gyermekem. Fontos, hogy legyen autóm, de sokkal fontosabb az, hogy az autóval gyakrabban eljuthatok barátaimhoz, idős szüléimhez, hogy gondjukat viseljem.

Lehet úgy is élni, hogy addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér, nem válunk rabjaivá a fogyasztási láznak, hisz nem a tárgyak, a halott dolgok tesznek boldoggá, lelkünk nem az anyagi javak birtoklásától nyugszik meg, nem az élet habzsolásától teljesedik ki, hanem a szeretettől átitatott percektől: szép kirándulások a közeli hegyekben, kerékpártúrák, jó könyvek, kártyapartik a barátokkal.

Sem a test, sem az örömök, sem a tárgyak, sem a pénz nem bûnös, nem tisztátalan. Erkölcsi értékük kizárólag attól függ, hogyan viszonyulok hozzájuk.