Ugrás a tartalomra
Mire megépíted álmaid kacsalábon forgó palotáját, már erőd és időd sem lesz másokat fogadni, talán csak reprezentálsz, partikat adsz, ahol irigykedve, hízelkedve nézik remekmûvedet. Viszont egyszerû, ízléses kis otthonodban barátaid, szomszédaid kedves vendégek, akik leülnek asztalodhoz egy pohár borra, jót beszélgettek, játszotok egy kártyapartit. Mennyi szép, hasznos dolgot tudna tenni az ember, mennyivel boldogabb lehetne, ha nem felesleges holmik megszerzésére fordítaná életerejét! Nem életünk valódi értékeiről, hanem a csillogó limlomokról kellene lemondanunk, hisz azokat a moly úgyis szétrágja, a rozsda megeszi!
Kapcsolódó idézetek
-
A legtöbbünk fantáziál néha lottónyereményről. Nem gondolom, hogy ez mindenképpen káros lenne; csak azt gondolom, van jobb alternatíva: készítsd el a saját nyertes lottószelvényedet, nem hirtelen gazdagsággal, hanem annak fokozatos csökkentésével, hogy mit tartasz létfontosságúnak az életedben.
-
Szükség van a rombolásra ahhoz, hogy a valódi, a helyes és a jó és az igaz felépülhessen. (...) Mesteri módon emelünk színfalakat, hogy aztán saját magunk rontsuk le őket. Független lényekként nagyon rombolóak vagyunk, először kártyavárakat hozunk létre, aztán saját kezünkkel dúljuk szét. Az összes elképzelhető megrögzöttség, a hatalomvágy, a hazugságok biztonsága, az ismertség igénye, a hírnév utáni kapkodás, az emberi lelkekkel történő kereskedés... mind-mind kártyavárak, amiket lélegzet-visszafojtva igyekszünk egyben tartani. De, hála Isten kegyelmének, egyszer levegőt kell vennünk, és amikor megtesszük, Isten lehelete csatlakozik a miénkhez, és minden romba dől.
William Paul Young
-
Hányan fecsérelik arra az életüket, hogy a saját varázslatukat keresgéljék! Valami ingyen megszerezhető előnyt, mint például az ezüsttölgyet, politikai hatalmat, jogosulatlan elismerést - amikor mindössze arra lenne szükségük, hogy elégedettek legyenek azzal, amijük van. Néha az, amink megvan, többet ér, mint az, amiről azt hisszük, szükségünk van rá.
-
Lehet úgy is élni, hogy addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér, nem válunk rabjaivá a fogyasztási láznak, hisz nem a tárgyak, a halott dolgok tesznek boldoggá, lelkünk nem az anyagi javak birtoklásától nyugszik meg, nem az élet habzsolásától teljesedik ki, hanem a szeretettől átitatott percektől: szép kirándulások a közeli hegyekben, kerékpártúrák, jó könyvek, kártyapartik a barátokkal.
Böjte Csaba
-
Ha egy okos, szenvedélyesen olvasó gyereket vagy ifjút látsz, aki a tanulásnak és a mûvelődésnek minden eszközétől meg van fosztva és a természetre és saját magára van utalva, aki mohón és válogatás nélkül mindent elolvas, ami a kezébe kerül, a jót, a rosszat: sajnálod is őt, és örülsz is. Még mindig jobb és hasznosabb neki így olvasni, mint a lustaság és a semmittevés miatt a kártya, biliárd, a bor és egyéb elegáns "mûvészetek" iránt szenvedélyre lobbannia.
Visszarion Grigorjevics Belinszkij
-
Amire igazán vágyunk az életben, az valójában nem egy tárgy vagy egy élmény, hanem az a pozitív tudatállapot, amit az adott tárgyhoz vagy élményhez társítunk. Nem lenne bölcsebb, ha ugyanezt a tudatállapotot belső munkával érnénk el, ahelyett, hogy a külsőségeket kergetjük? Ahogy a vicc mondja: ha a nyaralás örömének felét a tervezgetés adja, akkor maradj otthon és tervezz kettőt.
-
Szép és kényelmes dolog beköltözni a kész új házba, megfőzni az első teát és legelőször begyújtani a kandallóba, hagyni, hogy az első füst felszállton. De (...) az igazi boldogság az álmodás, a megálmodás, a tervezés, a rendetlen, de ütemezett építkezés idején van, mikor a szemünk előtt, lépésről lépésre, napról napra épül fel a "Ház": a Birodalom, a Párkapcsolat, az Álom, az Élet.
-
Hiába van valakinek hatalmas, háromszobás lakása vagy akár villája, ha a boldogság meg hiányzik. Az nem boldogság, hogy ülök a villában, és nézem a mennyezetet vagy akármi. Nem ezen múlik.
-
Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerûen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.
-
Nem kellene egyszer élethajónkkal szélbeállni, lehúzni a vitorlákat és horgonyt vetni? Állni, ringatózni a ködös életvízen, s eltûnődni, hogy miért is vagyunk a világon? Azért, hogy betegre dolgozzuk, különmunkázzuk magunkat egy szebb bútordarabért, autóért, vagy egyszerûen csak a normális megélhetésért? Más dolgunk is lehetne a Földön? Egy üres óra, amikor semmit sem kell csinálnunk, csak emberként felnézni a fákra, felhőkre, lehet, hogy többet ér, mint a hasznos munkarohamok. Meg kellene kapaszkodnunk egy nyírfaágban, nádszálban, mielőtt teljesen magába szippant bennünket az ipari, haszonelvû világ, s ledarálja lényünket. Levegőt kellene venni és élni egy kicsit.
Bertha Bulcsu