Annyi mindenért küszködünk, rohanunk, rengeteg limlomot összegyûjtünk, amit aztán kifuvarozunk a szemétdombra; olyan embereket hizlalunk, akiket talán be sem engednénk a házunkba, de egyre csak hajtjuk a profitot számukra!

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan dolgokat veszünk, amire nincs szükségünk, abból a pénzből, ami nem a miénk, hogy lenyûgözzünk embereket, akiket még csak nem is szeretünk.
2. Nem éljük meg a pillanatokat, hanem mindent azonnal akarunk, rohanunk, közben pedig az élet elszalad mellettünk. Nagyszerû profittermelő gépezetek vagyunk a pénz mátrixában. Für Anikó
3. Ezt herdáljuk. A fákat, a vizeket, az állatokat. Akiktől mindig csak kapunk. S akiket a végsőkig kizsigerelünk. Schäffer Erzsébet
4. Rengetegen vagyunk, akik irtóztatóan dzsungeles, dögletes, gyötrelmes tév- és kerülőutakon bolyongunk, hogy aztán végül ugyanoda érkezzünk, már ha célba támolygunk egyáltalán, ahová mások nyílegyenesen, tánclépésben, némelyek diadalmenetben jutnak el. Vavyan Fable
5. A dolgoknak megvan az a kellemetlen hajlamuk, hogy felgyülemlenek. Tore Renberg
6. Tönkretettük az egyetlen otthonunkat a kényelem és a profit kedvéért pedig egyikből sem húzunk majd hasznot ha a föld egyszer nem kap majd levegőt. Rupi Kaur
7. Mindaz, amiért az ember töri, hajtja magát ezen a földön, mulandó, a sok gürcöléssel, törtetéssel elért legdrágább földi kincseinket is a rozsda szétrágja, a moly megeszi. Böjte Csaba
8. Az embernek dolgoznia kell, gürcölni a mindennapi betevőért. Akik gyorsan próbálnak meggazdagodni, vagy mások nyakán élősködnek, előbb-utóbb mindannyian elnyerik méltó büntetésüket. Ez a tanulság. De sajnos gyorsan elfelejtettük, amit tanultunk. Ezért újból és újból meg kell tanulnunk minden egyes leckét.
9. Görcsösen erőlködünk, hogy valóra váltsuk az álmainkat: mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy jobbá teszi az életünket. Hajszoljuk a pénzt, a népszerûséget, a hírnevet, közben elveszítünk mindent, ami igazán fontos: az egyszerû dolgokat, a társaságot, a családot, a szeretetet. Mindazt, amit valószínûleg már megszereztünk.
10. A felesleges, sőt káros holmik termelése manapság már olyan aggasztó méreteket öltött, hogy csaknem vele azonos léptékû reklámiparra van szükség ahhoz, hogy az embereket rábeszéljék, vegyék, egyék és használják (el) mindezt a - valójában semmire való - sok szart. A reklámoknak ez a fajtája helyenként ugyanolyan mérgező szemét a szellem számára, mint ami a földnek a dioxin, a plutónium, és más ezekhez hasonló - vagyis az emberi kultúra anyagcseréjének legundorítóbb - ürüléke. A média feladata pedig éppen abban áll, hogy mindezt a szemetet - jó pénzért! - két kézzel szórja. Werner Pieper