Buddha

Azok vagyunk, akinek gondoljuk magunkat. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból születik. Gondolatainkkal építjük fel a világot.

Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hûség a legjobb kapcsolat.

Könnyebb száz világi vágyat meghódítani, mint egyről lemondani.

A bánat eredete a vágy.

A mentális állapotokat az elme előzi meg, uralja és hozza létre.

A hatalmas sziklát nem zavarja a szél; a bölcs ember elméjét nem zavarja sem a tisztelet, sem a becsmérlés.

Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket.

Szerzetesek, még hogyha rablók és útonállók kétélû fûrésszel fûrészelnék is le egyik tagotokat a másik után; amelyikőtök ettől haragra gerjedne lelkében, az nem követi az én tanításomat. Még ebben az esetben is ezt kell erősítgetnetek magatokban: "Elménk nem fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogunk kiejteni, jóindulatúak és együttérzők maradunk, nem táplálunk gyûlöletet szívünkben. Ezt a személyt barátságos érzülettel fogjuk áthatni, s tőle kiindulva az egész világot barátságos érzülettel, végtelen, határtalan, mérhetetlen barátság és szelídség érzületével fogjuk áthatni."

Mint ahogy szövés közben Az ember egyszer kifogy A finom szövőszálakból, Olyan az emberek élete.

Nem létezik olyan hely a világon, Ahol az embert ne érné utol a halál; Nincs ilyen a térben, nincs az óceánban, Sem akkor, ha a hegyek között maradsz.

Vegyük észre, hogy nincs vesztegetnivaló időnk, Mert a halál bizonyos, időpontja azonban bizonytalan! Akik összejönnek, azok szét is válnak, s ami összegyûlt, abból semmi sem marad; A felemelkedést hanyatlás követi, a születés vége pedig halál.

Hiába kapaszkodsz, úgysem maradhatsz. Mi haszna ijedezni, rémüldözni attól, Ami úgyis elkerülhetetlen?

Vannak, akik már az anyjuk méhében, S vannak, akik születés közben halnak meg, Mások akkor, mikor már másznak, Megint mások, mikor járnak.

Ez az élet igen gyorsan tovatûnik, Mint a vízre bottal írt szöveg.

Bármilyen jó életed is van ezen a világon, Amikor útra kelsz egy újabb életbe, Egyedül maradsz hitves és gyermekek nélkül, Ruházat nélkül és barátok nélkül, Mint akit ellenség gyûrt le a sivatagban. Ha már a saját neved is el kell vesztened, Minek is beszélni bármi más egyébről?

Az emberi élet múlása épp oly visszafordíthatatlan, Mint ahogy egy vízesés sodrát sem lehet megfordítani.

A félelem nem óv meg a haláltól. Csak az élettől.

Átkutathatod az egész világot, de nem találsz önmagadnál inkább szeretetre méltót senkit.

Elzárva lenni attól, amit szeretnénk, és összezárva lenni azzal, amit nem szeretnénk, ez a szenvedés.

Mint a hullócsillagot, a délibábot, a lángot, A bûvészmutatványt, a harmatcseppet, a buborékot, Mint az álmot, a villámot vagy a felhőt - Tekints mindent így.