ByeAlex és a Slepp

Ez az én országom, Nekem nincsen másom. Ha innen elmennék, Maradna egy lábnyom.

Magyarországon a fizu mindig gyenge. Lehet, mulat a magyar, de mégis szomorú a lelke. Ki tehet a bánatról, ami itt van? Mindig a milliárdos tanítja a szegénynek a hittant.

Neked megfelelni? Azt sohase lehetett. Most már boldog leszek én is, valaki megszeretett. Megérdemled, hogy szeress, én meg azt, hogy szeressenek, úgyhogy többet már ne keress!

Volt már kicsi nyár, de hosszú még a tél; a lelkemben így él a szerelem.

Mennem kéne, De mindent, mit adtál, Itt hagyni félek. Csak futnom kéne, Mert szerintem menned kell, Így kérlek, engedj el.

Mindig eltelik egy év, Keressük, hova szalad minden. Van, mikor fekete az ég, Olyankor nehéz nekem hinnem. De aztán melegít a nap, A lányok mindig olyan szépek. Haver, te mindig velem vagy, Van úgy, hogy lehet szép az élet.

Az élet, tudod, van, amikor szép. Láttam olyannak is többször, És aki fél, az meg soha nem is él, Én meg úgy élek, hogy füstöl.

Valami mindig húz, a mellkasom szorít, Nem kapok levegőt, úgy érzem, nem jó így, És akkor van, hogy haza nem akarok menni, Mert otthon azt érzem, hogy összenyom a semmi. Az utcán kóválygok, ha nincsen velem senki, Ha mégis lenne, egyedül akarok lenni. Magam sem értem, mindig el akarok menni, Nincs úti célom, csak a valahova, ennyi.

Ülj ide mellém, kérlek! Nézzük, hogy táncol az élet! Ahogy járja a táncát, fel fog kérni engem és téged, És néha majd úgyis, párszor fáj minden csontod a tánctól, De ha másnap is járod, a sebed begyógyul, és akkor látsz jól.

Van, aki csóró marad, más meg szupersztár lesz, van, hol minden csak pozitív, másnak szólnak, rák lesz. Az élet néha olyan, mint egy joghurtreklám, ok nélkül csak mosolyogsz, míg azt nem mondják, kösz, állj!

Sok a gaztevő, a táboruk nagy, elég szép, de hiába az offenzíva, ha nálad a tehetség. Széles mosollyal a pofájukba köphetsz, a fák is látni fogják, merthogy megjegyzik, ki hős lesz.