Magyarországon a fizu mindig gyenge. Lehet, mulat a magyar, de mégis szomorú a lelke. Ki tehet a bánatról, ami itt van? Mindig a milliárdos tanítja a szegénynek a hittant.

Kapcsolódó idézetek

1. A szegények mindig rosszabbat kapnak a pénzükért, mint a gazdagok. P. D. James
2. A magyarnak általában csak tengernyi baja van. Múlt, jövendő, egyre megy. A mi szívünk végeredményben mindenért sajog. Hatala Csenge
3. Lehetetlen mindenkinek pénzt adni. Ez fájdalmas lecke, amit el kell fogadni ugyanúgy, mint azt, hogy az ember szíve lassan immunissá válik a testi fogyatékos gyermekek és a koldusok láttán.
4. A gúnyolódás gyakran lelki szegénység. Jean de La Bruyére
5. Mindig van olyan, aki még nálunk is rosszabb helyzetben van. Philip Kerr
6. Mikor a kisember fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen, S millió szegény a nincstől hal éhen, Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, S kérd: Uram! - Add meg a napi kenyerünket!
7. A lelkek betegek (...). Itt mindenki lop, csal, hazudik, saját hasznát lesi. Az igaz ember megvetett, ostoba fajankó, a tolvajok gúnyolásának céltáblája. A becsület ritka portéka, értéke nincsen. Büszke, bátor magyarok helyett kiket látsz? Kapzsi tolvajok hadát, hitvány kis senkiket. Hol vannak a hazáért halni kész hősök?
8. A szegényt, kit megtört a sors, a gond, Csittítgatjuk, intjük, ha könnyet ont. De súlyosodna csak baj annyi sok ránk, Éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk. William Shakespeare
9. A mentornak mindig nehezebb, mint a tanítványnak.
10. Csak a buta ember haragszik másokra (...). A kő azért hull lefele, mert súlya van. Hát örökre zöld ifjú maradok? Mikor fogom már megtanulni, hogy pontosan annyit adjak magamból az embereknek, amennyiért megfizetnek! Ha azt akarom, hogy becsüljenek és magamat is becsülhessem, meg kell mutatnom, hogy szegénységem áll az ő gazdagságuk szolgálatában, szívem azonban ezer mérföldnyire van arcátlanságuktól, s magasabban élek, semhogy megvetésük vagy kis kegyeik elérjenek. Stendhal