Cecelia Ahern

Amikor reggel felébredek, úgy érzem, valami hiányzik. Tudom, hogy valami nincs rendben, de kell hozzá egy kis idő, míg rájövök, mi is az..., aztán eszembe jut. A legjobb barátom - elment. Az egyetlen barátom. Hülye voltam, hogy egyetlen emberre összpontosítottam minden ragaszkodásom. Most meg iszom a levét.

Az én koromban a dolgok egyszerûen csak voltak, és kész. Nem elemeztünk ki mindent százszor. Nem volt az a rengeteg egyetemi oktatás "Miért, Hogyan és Azért-mert" szakon. Tudod, kedvesem, néha érdemes egy pillanatra elfelejteni ezeket a szavakat, és megtanulni kimondani: köszönöm.

Igazad van, józan eszem az nincs. Nem akarok abban hinni, amiben mindenki más. Megvannak a magam gondolatai, olyan dolgok, amiket nem tanítottak, amiket nem könyvből olvastam. Tapasztalatból tanulok. Te... te viszont félsz bármit is átélni, így aztán megmarad a józan eszed, de másod semmi.

A külső és a belső erények csak ritkán járnak kéz a kézben.

Mennyivel nagyobb öröm a siker, ha azt komplikációk és átmeneti kudarcok előzik meg!

Az igazság keresése nem feltétlenül azt jelenti, hogy kétségbeesett küzdelmet vívunk egy hazugság leleplezéséért, még csak nem is kell eget rengető felfedezést tenni - csak az számít, hogy eljussunk a valóság magvához.

Az iskolában azt tanítják, az újságírónak távol kell tartania magát az általa tudósított történésektől, hogy megőrizze a tárgyilagosságát, gyakran mégis benne kell lenned a sztoriban, hogy megérthesd és kapcsolódhass hozzá, hogy segíthess a közönségnek azonosulni vele, máskülönben lélektelenné válik; ezzel az erővel egy robot is elmesélhetné.

Egy bank nagyrészt politikai intézmény.

A csend is ugyanolyan fenyegető tud lenni, mint a szavak ereje.

Az oázis mindig menedékhely, és minden oázis határos azzal a hellyel, ahonnan menekül az ember.

Minden hétköznapi embernek van egy nem hétköznapi története. Mi talán jelentéktelennek hisszük magunkat, unalmasnak találjuk az életünket, mert nem csinálunk eget rengetően nagy dolgokat, nem kerülünk a címlapokra és nem nyerünk fényes díjakat, de az igazság az, hogy mindnyájan csinálunk lenyûgöző, kiemelkedő, bátor dolgokat, amikre büszkék lehetünk. Az emberek nap mint nap tesznek olyan dolgokat, amikért nem ünneplik meg őket. Ez az, amit nekünk észre kell vennünk.

Milyen félelmetes hatékonysággal dolgozik a háború: hogy változtat kísértetté férfit, nőt, gyermeket, börtöncellává emberi agyakat, szabadságot a képzelet csúfondáros szüleményévé.

A félelmet a nagy ismeretlen táplálja.

Az önhittség rossz tanácsadó.

Sokszor egyetlen megjegyzés is elég ahhoz, hogy valaki örökre befogja a száját.

Ha szeretteink lelkét a földbe helyezzük, a föld életre kel, és táplál minket: a halálból élet sarjad.

Gyakran az a legrémisztőbb, ha valóban önmagunkat kell adjuk.

Fel sem fogod, milyen hatással vagy az emberekre. Te meglátod a szépséget a világban, a szomorúságot a mindennapokban, a különlegest a hétköznapokban.

Az élet olyan, amilyen, a dolgok úgy történnek, ahogy, semmi értelme analizálni, megpróbálni megváltoztatni a megváltoztathatatlant vagy megérteni a megérthetetlent.

A bántó tettek olyanok, mint a gyökerek, amik csak terjednek, szerteágaznak és kúsznak mindenfelé a felszín alatt, behálózzák a megsértett ember egész életét.