Az én koromban a dolgok egyszerûen csak voltak, és kész. Nem elemeztünk ki mindent százszor. Nem volt az a rengeteg egyetemi oktatás "Miért, Hogyan és Azért-mert" szakon. Tudod, kedvesem, néha érdemes egy pillanatra elfelejteni ezeket a szavakat, és megtanulni kimondani: köszönöm.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor a felnőttek a szerelemről beszélnek, olyan egyszerûnek hangzik. Világos. Világos, hogy egyszerû. Hiszen ők felnőttek. De az a furcsa, hogy nem emlékeznek rá, milyen nehéz is volt. Például azt mondják: "Normális, hogy így érzel", vagy "Sok hal van a tengerben", vagy "Nyugi, elmúlik". De ez nem segít. Még kamasz vagyok. Nem tudok megnyugodni. Nem múlik el. Ha elmúlna, nem lennék kamasz. Linn Skaber
2. Nem kell mindenre bólogatni, igenis vannak olyan helyzetek, amikor tudni kell felállni és azt mondani, hogy köszönöm, de nem. Nagyon nehéz ezt megtanulni, (...) de megéri változtatni a gondolkodásunkon.
3. A szeretetet kimutatni mindig olyan őszinte dolog. A szavak ezzel szemben gyakran elcsépeltek, és csak azért mondja ki őket az ember, mert tudja, ezt várják tőle. Szeretlek. Millióan koptatják el ezt a szót. Hát hogy is fejezhetné ki, amit (...) érzek? Azt akartam, inkább ízlelje meg, milyen érzés vele lenni: a kényelem, a könnyedség és a csodálat sajátos keverékét, amiből az első pillanattól fogva csak egyre többet és többet kíván az ember. Jodi Lynn Picoult
4. Köszönet neked kortalanság évszakába feledkezett élethosszú késő délutánom köszönöm a folyókra néző ablakokat köszönöm az igaz szerelmeket kiket annak idején adtál és a csöndből születő és váratlan szavakat melyek felvezettek a tiszta napvilágra anélkül hogy hátrafordultak volna hozzám köszönet a barátokért és hosszú visszhangjukért és a hibákért amelyek csak enyéim voltak (...) köszönet nektek test és kéz és két szemem köszönöm a látványokat és pillanatokat melyeket nem látok már soha többé csupán lelki szememmel ahol változatlanok. William Stanley Merwin
5. És csak most értettem meg, milyen jó élni. Azelőtt örökké halogattam mindent, valahogy sohase értem rá, siettem minél többet megtudni, hangosan tudtul adni a világnak, hogy vagyok. De most: álljon meg a menet! Hadd nézzek körül. Hadd teljék örömöm benne. És az is jó, hogy már nincs sok időm hátra. Már nagyon sokat megértek. Mindent! Ennél többet már nem lehet megérteni. Nem is kell.
6. Nem kell annyit köszöngetni! Elég egyszer mondani, hogy "szia", amikor elköszönsz valakitől, és akkor már elköszöntél. Nem kell ezután még ott toporogni, és mondani valami más egyebet, és aztán megint mondani, hogy "na, akkor szia", aztán esetleg még megint valamit kitalálni, és harmadszor is sziázni. Mert ez felesleges hülyeség. Laár András
7. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet, és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: egyszerûség.
8. Azt mondják, ne azért bánkódj, ami elmúlt, annak örülj, ami megmaradt. Ez csak egy lecke, amit megtanulsz (...). Nem számít, mit vesztettél el, találhatsz értéket abban, ami megmaradt.
9. - Van két érzelgős szó ebben az életben, amit mindenképpen ki kell mondani időnként. (...) A köszönöm és a bocsánat. (...) - Ha nem mondom, mégis mit tehetnek velem? (...) - Akkor egy nap majd sírva fogod mondani őket.
10. Köszönet, megbecsülés, hálaadás. Mindegy, melyik szót használod, mind egyet jelentenek, az örömet. Örülnünk kellene, hálát adni, hogy vannak barátaink, családunk. Örülni annak, hogy élünk, akár tetszik, akár nem. Talán mégsem kell feltétlenül örülnünk, talán a hálának semmi köze az örömhöz. Talán a hála csak annyit jelent, hogy felismerjük, mi is az, amink van. Megköszönjük a kis győzelmeket.