Charles Bukowski

Van egy hely a szívben, ami betöltetlen egy ûr Még legjobb pillanatokban és a legjobb időkben is tudni fogjuk, Tudni fogjuk jobban, mint valaha, hogy az a ûr a szívünkben sosem lesz betöltve.

Van egy kék madár a szívemben, ami állandóan ki akar szabadulni, de túl kemény vagyok vele, és azt mondom, itt maradsz bent, és nem engedem, hogy bárki lásson.

Úgy éreztem, sírni tudnék, de nem jött ki. Ez egyfajta szomorú betegség, beteg szomorúság, amikor nem is érezhetnéd rosszabbul magad. Szerintem tudod, milyen az. Szerintem mindenki tudja.

A valódi magányosság nem feltétlenül korlátozódik csak a puszta egyedüllétre.

Ez a baj az ivással (...) - ha valami rossz történik, iszol, hogy elfelejtsd. Ha valami jó történik, iszol, hogy megünnepeld. És ha semmi sem történik, iszol, hogy végre történjen valami.

Egyedül soha nem éreztem jól magam. Néha jó volt, de sosem éreztem helyesnek.

Találd meg, amit szeretsz, és hagyd, hogy megöljön.

Néhány ember sosem őrül meg. Milyen szörnyû életük lehet!

Ha elveszted a lelked és tudod is azt, akkor még mindig van egy lelked, amit elveszíthetsz.

Meg kell halnod egypárszor, hogy valóban elkezdj élni.

Mind meghalunk egyszer, mindenki, micsoda cirkusz! Pont ennek kéne összetartania minket, de ez még sincs így. Jelentéktelen dolgok terrorizálnak és nyomnak el minket. Felemészt minket a semmi.

Néha kimászol az ágyból reggel és arra gondolsz, hogy nem fogom túlélni a napot. De legbelül nevetsz és eszedbe jut, hányszor éreztél már így.