Csernus Imre

Nagyon nehéz ám egy adott helyzetben őszintének lenni saját magunkhoz. Azért nehéz, mert az önbecsapás őszinte kimondásával minden megváltozik körülöttem. A barátaimról, a páromról, akit addig a páromnak hittem, kiderül, hogy mégsem az. Nehéz ügy.

Az önbizalom mindig a sikerélményeim és a kudarcélményeim függvénye. Ha több a sikerélmény, mint a kudarc, akkor jól fogom magam érezni a bőrömben.

Nem kell tengerentúlra elmenni ahhoz, hogy valaki pihenjen. Gyönyörû országunk van. De aki nem szeretne itthon pihenni, az elmehet bárhová, nem kell hozzá vagyon, csak elhatározás. Hányan vágyakoznak arra, hogy lemenjenek a tengerre? Életükben nem voltak a tengeren. Egy pénteki estén az ember a nyugatiban felszáll a vonatra, és szombat reggel leszáll Rijekában. Este Nyugati, reggel kinyitja a szemét: az Adria ott hullámzik a lába előtt. Ott van a kikötőben, sós tengeri illat, sirályok az égen, a halászok jönnek vissza a tengerről a zsákmánnyal, pálmafák. Vasárnap este meg vissza. Két nap alatt az álmok valósággá válnak.

A féltékenység egy csomó dolog következménye. Az önbizalomhiány ugyanis nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Nem úgy ébredek egyik reggel, hogy hoppá, elvitte a cica az önbizalmamat! Ez egy hosszú folyamat következménye. Mármint a féltékenység! Sok kudarc ér, és elveszítem az önbizalmamat. Tehát mégegyszer: nem tulajdonság! Következmény! És ezt véssék az eszükbe, kedves Féltékenyek!

Az elfogadásnak van egy mélyebb szintje. Kimondani a dolgokat. Így indul.

Ha egy kapcsolat nincs lezárva, nem beszéltétek meg a dolgokat, akkor csak abbahagytátok, de nem zártátok le! Valaminek a görcsös életben tartása. Valaminek, ami halott! Ami megdöglött! Arra vágysz, hogy majd összefuttok. Vagy ez valamiféle bosszú? Hogy lásson téged? Így, ahogy kinézel? Hogy tessék? Ezt csináltad velem! Ez lett belőlem! Vagy valami illúzió fenntartása? Hiszen még mindig itt van mellettem.

Egy domináns ember érdekes módon nagyon hasonló, szintén uralkodni vágyó partnereket szokott kifogni. Az pedig, hogy az ember milyen személyiségszerkezettel bír, általában a bajban, a válsághelyzetekben szokott megmutatkozni. Mert a jóban könnyû jónak lenni! De a baj, a rossz mutatja meg, milyen is az ember valójában. Milyen vele együtt élni!

Igenis le lehet ülni és meg lehet beszélni egy kapcsolatot! Te! Figyelj! Eddig jól mentek a dolgok, párhuzamosan gondolkodtunk. De aztán lett egy pár fok eltérés, amit még némi alkalmazkodási készséggel ki lehet egyenesíteni. De ez a pár fok eltérés, ha nem kezelik, egy idő után olyan lesz, mint egy kinyitott olló. Ami az elején még csak egy kis távolság, a szárak végén már sok. És akkor abba lehet hagyni. Le lehet lépni.

Elgondolkodtak már azon, mi is a féltékenység? Azon kívül persze, hogy a féltékenység egy zöldszemû szörny... mert a zöldszemû szörny orvosilag kissé homályosan behatárolható dolog, ugyebár! Nos, kérem szépen, a féltékenység sokak szerint egy tulajdonság. Hát most elmondom: nem az! A féltékenység következmény!

Egy ember akkor lusta, amikor ő megteheti, hogy lusta legyen. Hogy elsősorban neki legyen jó! Miközben nem érdekli, hogy a többiek mit mondanak rá.

A jó kapcsolat nálam azt jelenti, hogy tudok alkalmazkodni. De az öntörvényû embernél a dolgok úgy vannak, ahogyan ő akarja. És ez logikailag kizárja azt, hogy egy jó kapcsolatról beszéljünk.

A nő attól lesz nő, ha az élete különböző területeit illetően büszke magára, mert mindent megtett, amit tudott és érzett.

Önmagamról rengeteg dolgot elmondtam, és egyáltalán nem érzem azt, hogy ezzel az információval bárki árthat nekem. Mert hát az illető tudja, és elferdíti, akkor mi van? Semmi, mert én TUDOM, hogy mi az IGAZSÁG. Az életemben az elferdítés nem oszt és nem szoroz.

Okulás szempontjából fontos a múlt. Nagyon sokan ellenben azt mondják, hogy le kell szarni, és előre kell menni. Nem kell foglalkozni vele... Ha nekik igazuk van, akkor miből fognak tanulni, hogy ezt a hibát még egyszer ne kövessék el?

Az egymásra figyelés elve azt jelenti, hogy kölcsönösen felismerjük a másikban, hogy milyen hangulatban van, mit szeretne, és hogy jó-e az neki. Ha látom az arcán a vágyat, akkor felajánlom neki: szeretnél vezetni? A másik meg eldönti, hogy igen vagy nem. Egy csomó olyan történetet hallottam, hogy a nő is szeretett volna autót vezetni, viszonylag idősebb korában letette a vizsgát, megszerezte a jogosítványt, és mégsem vezetett soha. Megállt ott a dolog, hogy igen, van jogosítványom, de inkább vezessen a másik, ő ezt mégiscsak jobban tudja.

Minél rövidebb idő alatt, minél nagyobb pofonokat ad az élet valakinek, annál nagyobb sansza lesz úgy dönteni, hogy változtasson az életén.

A nők nagy része csak egy férfi mellett érzi magát igazán nőnek. A nő csak akkor nő, ha párkapcsolatban él? Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát?

Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

- Mi az, ami ön szerint hiányzik a mai nőkből? - A gerinc hiányzik. Nincs tartásuk, önbizalmuk, büszkeségük. Prostituálódnak a belső bizonytalanság miatt: azért, hogy megkapják a szeretetet. Meg akarnak felelni másoknak - nem önmaguknak -, hogy elfogadják őket. A magánytól való félelem miatt szereznek maguk mellé valakit, akivel aztán társas magányban élnek tovább. Egy nő ne a férfi, hanem maga miatt legyen nő!

Mindig az aktuális megmérettetés mutatja meg, hogy kiben mennyi erő van.