Csitáry-Hock Tamás

A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak.

A lélek levegője a szeretet. Nem látjuk, mégis érezzük. Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is. Annak köszönhetjük, aki szeret.

Van a szeretet... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére.

A szépség talán a szeretet fizikai megnyilvánulása.

Amit megvehetsz, csak tárgy marad: nyugalmat nem ad. Nem tudsz szólni hozzá, nem küld üzeneteket lelkéből. Néma, üres, hûtlen. Nem kötődik hozzád, nincs rád szüksége. Csak van. Nem bízhatsz benne, nem lesz támaszod. Nem lesz pont. Sem biztos, sem bizonytalan. Semmilyen. Nem lesz társa a lelkednek, a szívednek. Mert annak csak egy másik szív, egy másik lélek lehet a társa.

A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk. S közben az idő szeretetté alakul, és a percek múlásával egyre növekszik.

Ha valami felrobban, nem lehet szép. És a lelkem felrobbant, szétszakadt... bárhogy is írom, a lényeg, hogy meghalt.

Azt mondják, az ember azt bántja, akit szeret. Lehet, hogy közhely, és lehet, hogy sokan nem értenek egyet vele... de a francba! mégis igaz. Az érzelmek végletei tombolnak benne, és mivel sérült az egyik véglet, helyébe lépett a másik.

Nem a napok sokasága adja meg a tartalmat. A tartalom bennünk van. Kettőnkben. Az első pillanattól. Az idő csak a tartalom kicsomagolásához kell. Hogy megmutassuk egymásnak. Átadjuk egymásnak. Ha van mit. Ha nincs mit, akkor évek is eltelhetnek az ürességben. De nem történik semmi. Legfeljebb kínos próbálkozás.

Az idő nem csak óra. Nem csak másodpercekből, órákból, napokból áll. Nem csak megszámolható mennyiség. Hanem megszámlálhatatlan minőség. Amikor megkapod, csak egy üres zsák. Rajtad múlik, hogy az marad-e, vagy kipróbálod, mennyi fér bele.

Mennyi idő kell a szerelemhez? Egy nap? Egy hét? Egy hónap? Vagy több? Nem, a szerelemhez nem idő kell, hanem érzés. Az szabja meg az időt is.

A telefon segédeszköz, amin keresztül sok értékes információt kapunk egymásról, de a megismerés más. Az csak személyesen mûködik.

Hiába jársz bármilyen konditerembe, tornára, alakformáló tréningekre, hiába mész naponta kozmetikába, szoláriumba, uszodába, ha a belsőd nem tud ezzel lépést tartani. Ha csak kívül formálódsz, az kevés. A belső is kell hozzá. Amit meglátni arcodon, mosolyodon, egész lényedben.

A szerelem átprogramozza az érzéseket. Mert mindenek felett áll. Az abszolút érzés, ami a legtöbb, amit ember érezhet. Ha ez beléd költözik, minden más érzést magához emel. Felemel.

A kézfogás nem csak azért kellemes, mert testi érintkezés azzal, akit szeretsz, akinek a kezét fogod. Sokkal több annál: a nyilvánosság előtti felvállalása a másiknak. Annak, hogy szereted. Egy vallomás. Mindenki előtt. A világ előtt.

A szeretet mértékegysége a tett lehet.

Lehet, hogy megúszod a járványt, de a következményeit nem biztos. Sokan ma úgy viselkednek, úgy gondolkodnak, mintha semmilyen más veszély nem létezne ezen a Földön. Csak ezt ússzuk meg. És akkor már minden rendben. Pedig nem. Az élet utána is pont olyan veszélyes lesz, mint azelőtt volt. Senki nem kapott garancialevelet, hogy ebben a testben örök élete lesz. Sőt, arra sem, hogy meddig fog élni. Nem garanciát kaptunk, hanem lehetőséget.

Könyvtárakat lehetne megtölteni, ha az újévi fogadalmakat mind könyvbe írnánk és kinyomtatnánk évről évre. De lehet, hogy egy könyvespolc is elég lenne a valóra váltott fogadalmakat tartalmazó köteteknek.

Gyakran megesik, hogy amire nem szánjuk el magunkat, azt egy külső nyomás, körülmény, helyzet fogja megtenni. Helyettünk. Velünk.

Nem tudhatjuk, hogy mikor következhet be pozitív változás. A körülményekben. De hogy bennünk mikor következik be a pozitív változás, csak rajtunk múlik.