Csorba Győző

Az emlékezés emlékké teszi az eljövendőt hogy tépték meg az idő kései a jövő ilyenkor merengőt.

Ezüstpapiros cukrok a kezemben, karácsonyeste van, úgy sírhatnék, és úgy kéne nevetnem: de csúf s de szép, hogy áltatom magam, s de szomorú, hogy mégse sikerül: álmos üresség bélel s fog körül.

Hát most megint Jézuska jászol Mennyből az angyal hülye áhítat játék gyerek család pityergés fészekvágy idétlen idill tömött bendő csillagok ünnep.

Minek mímelni egybetartozásunk? Magánzárkás az itt-tartózkodásunk Egymást akár fuldoklásig szorítva vagyunk holtig magunkra nyomorítva.

Belül, belül a szenvedés, és sehol sincs rá magyarázat. Vizsgálódhatsz köröskörül: se fennhéjázás, sem alázat nem vesz ki kínjaid közül.

Voltam falánk lettem undorodó immáron mindkettőt utálom csak ami bennem van még rejtező azt fürkészem amíg meg nem találom.

A bőröm vágyó kézhez érni a számra szomjas szájhoz érni a szómra szomjas fülbe szólni a vágyam vágyó ölbe hullni.

"Az igazat mondd..." - Tenném én örömmel de a "valódi" elkapkodja zömmel

Ki férfi lett, azt nem teheti többé gyermekké anyaöl, de gyermekké teheti mindörökké egy jó szerelem, mely rátündököl.

Barátaim tudjátok-e hogy az idő nekem nagyon fáj hogy nagyobbat nem ismerek ennél a fájdalomnál hogy az időről hallani sőt rágondolni sem akarok (ostoba strucc hiszen velőmig bennem van én meg benne vagyok)

Az esemény ha nem változik emlékké meg sem esett mennél könnyebben változik viszont azzá annál értékesebb Az eseményt emlékre-hajló jó képessége már akár a következő pillanatban rávési életünk falára és úgy hogy onnét többé halálig letörölhetetlen s fölidézve száz arc (idő) jön vissza szépen s egyre szebben.

Az ünnep a szív legfőbb gazdagsága.

Számomra az élet legnagyobb botránya: a halál. Mondják: ha meg nem halnánk, más lenne az életünk is, mert éppen a halálból süt vissza ránk olyan fény, amely a létünknek más tartalmat, távlatot, értelmet ad. Ám én ezt nem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni, hogy a halál a legnagyszerûbb életet is megsemmisíti. Rettegett ellenfelem az idő. Utolsó lélegzetemig harcban leszek a halállal.

A világot úgy szeretem venni, ahogy van. Az angyalokat nem tudom elképzelni ördögök nélkül, világosságot a sötétség nélkül, föld felettit a föld alatti nélkül. Csak az egészet.

A szellemből anyag, majd újra szellem: ímé a könyv e köznapi csoda. Elérhető lesz az elérhetetlen, ha fölveszed, s le nem teszed soha.

Karácsony-táji álmaink - cifrábbakat nem lát a lélek. Fenyőfák díszes ágain angyalhaj, csengő, gyertyafények.

A távolság szépít, de ugyanakkor vékonyít és tompít is. És simán vezet odáig, hogy csak tétova sejtéssé váljék egy volt arc, mozgás, hang, érintés.

A fáradtság pihenést keres, a reménytelenség vigasztalásra vágyik. A pihenést és a vigasztalást olykor ugyanaz a hatalom adhatja meg: a halál.

A Halál roppant nagy hatalom. Nem állhat ellene senki. Akkor jön el, amikor kedve tartja. Gyakorta egyáltalán nem várt időben.

Légy férfi! puha arcodat szoborrá merevítsd, ne rebbenjen szemed: halott tükörré kerekítsd - a változó világ felett közönnyel álljon, mint a telihold.