Elkülönült énünk és kicsiny akaratunk szempontjából elfogadott dolog, ha saját vágyaink és érdekeink szerint cselekszünk, de ha megadjuk elkülönült énünket és kicsiny akaratunkat egy magasabb rendû akaratnak, ha hagyjuk, hogy az irányítsa életünket, ha cselekedeteinket az emberiség magasabb javának szenteljük, ihletett ragyogás támad létünk középpontjában.

Kapcsolódó idézetek

1. Racionális énünk azt sugallja, hogy döntő helyzetekben a tényekre és észérvekre kell támaszkodnunk. A baj csak az, hogy a jobbik eszünkkel hozott döntéseinket nem váltjuk tettekké, ha ősi ösztöneink rosszat sejtenek és riadót fújnak. Megérzéseink viszont akkor is tettekre sarkallnak, ha szemernyi észérvet sem tudunk felhozni indoklásul. Ideig-óráig erőt vehetünk magunkon annak érdekében, hogy saját vagy mások észérvei alapján lépkedjünk előre az életben, de előbb-utóbb elérünk ahhoz a ponthoz, amikor a siker érdekében valódi eltökéltségre van szükség. Ez pedig vagy zsigerből jön, vagy sehogy.
2. Az ember uralkodik a vágyai fölött. Más vágyakat kovácsol magának belőlük. Olykor engednünk kell, ha azt akarjuk, hogy az élvezetünk valódi legyen, és csak az igazi élvezet kísért minket azután is, hogy már letûnt.
3. Ha rosszul érezzük magunkat, és azt gondoljuk, valami gond van velünk - csinálnunk kellene valamit, vagy össze kellene szednünk magunkat -, kívül kezdjük keresni a válaszokat. Abban a reményben fordulunk a többiekhez, hogy ők majd helyrehoznak. Egy ideig talán jobban is érezzük magunkat, de ez csak átmeneti, és aztán végül még rosszabbul leszünk. Viszont ha elkezdünk ráhangolódni arra a valakire, akivé az élet szánt bennünket - és összehangolódunk azokkal az érzelmekkel, amelyek motiválnak -, akkor a lelkünkkel és a saját nagyszerûségünkkel kapcsolódunk össze. Ha hagyjuk, hogy létrejöjjön a kapcsolat, és magunkhoz vesszük a hatalmat, akkor tisztán látunk, és az életünk mûködni kezd. Anita Moorjani
4. Örömmel teli az olyan élet, amit másokkal kölcsönös függőségben élünk, ami telve van hálával, tisztelettel és csodálattal. Örömet ad, ha önként döntünk amellett, hogy engedelmeskedünk nálunk nagyobb embereknek, elveknek és kötelességeknek. Örömöt érzünk, ha megtapasztaljuk az elfogadást, ha tudjuk, hogy bár nem érdemeljük meg mások szeretetét, ők mégis szeretnek minket, és bebocsátanak az életükbe. David Brooks
5. A megelégedettség az elfogadás és az alázat nyomában jár. Akkor köszönt ránk, ha nem akarunk többé mások lenni, mint amik vagyunk, ha nem törekszünk arra, hogy megfeleljünk az önmagunkról kialakított nagyzoló képnek, hanem meghajolunk az élet teljessége előtt, és hagyjuk, hogy hatalmas árja magával ragadjon. David Grayson
6. Akaratunk csak annyiban kíván vagy kerül valamit, amennyiben értelmünk jónak vagy rossznak tünteti föl előtte; ha tehát helyesen gondolkodunk, helyesen cselekedhetünk is; ha a lehető leghelyesebben gondolkodunk, akkor amennyire tőlünk telik, leghelyesebben cselekedhetünk is. René Descartes
7. Nem csak a vallás adhat értelmet az életünknek. A saját céljaink megtalálása sokkal nagyobb megelégedéssel szolgálhat, mint követni egy vallási tekintély kívülről jövő előírásait.
8. Akkor éljük a saját életünket, ha döntéseinket magunk hozzuk meg, ha törekszünk arra, hogy szabadon válasszunk. Minél kevesebb külső befolyás hatására.
9. Azt hiszem, rettenetesen fontos, hogy meddig terjed a saját énünk, és mikor lógunk a másikba, illetve mikor lóg a másik belénk. Hogy meg tudjuk-e teremteni a másiktól való függetlenség és a vele való feloldódás törékeny egyensúlyát. Mert egyszerre szeretnénk megszûnni a másikban, elveszíteni az éntudatunkat, s egyszerre szeretnénk menekülni tőle, hogy ne nyelje le azt, akik vagyunk. Háy János
10. Az az illúzió, hogy az embernek szabad akarata van, annyira belénk rögződött, hogy én is hajlandó vagyok elfogadni. Úgy viselkedem, mintha szabad, önálló lény volnék. De egy-egy cselekedetem után tisztán áll előttem: a világegyetem minden ereje és hatalma az örökkévalóság kezdete óta azért mûködik, hogy én ezt a cselekedetet véghezvigyem; és nekem egyáltalán nem áll módomban megakadályozni. Elkerülhetetlen volt. Ha jó a cselekedet, nem követelhetek elismerést, ha pedig rossz, vissza kell utasítanom a megrovást. William Somerset Maugham