Deepak Chopra

Azt mondják, csak szerelemből nem lehet megélni (...). Isten a tanúnk, milyen elszántan próbálkoztunk, de az ember annyi érzelmi terhet visz magával a házasságba. Mi meg különösen, mivel mindketten egyedül éltünk negyvenéves korunkig. Olyan nehéz volt a másik kedvében járnunk, mint amilyen nehéz a boltos macskáját kényeztetni.

Gondolom minden pár úgy kezdi, hogy egymáshoz akarnak tartozni, ez a legtermészetesebb, nem? Úgy értem, arra születtünk, hogy tartozzunk valakihez, amíg el nem megyünk.

Az a szív, amely megtanult bízni, békében lehet a világgal.

A szeretet változik az idő folyamán, de sosem tûnik el. Mindig teljességében van jelen.

A szeretetnek nincs szüksége okra. A szív irracionális bölcsességéből szól.

Az idő az ego ellensége, nem a szereteté.

Ha függsz valakitől, úgy kezeld őt, mint egy tárgyat.

Hogy meglásd a pillanatban a szeretetet, meg kell tisztítanod észlelésed ablakát.

Az igaz szeretet itt és most van. Bármire emlékszel, vagy bármit vetítesz előre, csupán a szeretet árnyéka.

A valóság teljességét a jelen pillanat foglalja magába.

A szeretet sosem erőltet. A szeretet intelligens, s csak azt hozza, amire szükséged van.

A rossz dolgok nem történnek meg velünk; mi hívjuk őket, hogy tanulhassunk belőlük.

Szakadékok ott keletkeznek, ahol félünk látni önmagunkat.

A szeretet nem a gyûlölet ellentéte. Lévén teljes, a szeretetnek nincs ellentéte.

Senki sem hibás. A szeretet szemében mindenki a legjobbat teszi, amire pillanatnyi tudatszintjén képes.

Ne meséld el álmaid a világnak - suttogd el őket a szeretetnek.

Nem számít, milyen ellenségesnek tûnik a világ, egy szerető család a biztonság, a védelem és a gondoskodás fészke marad.

A szükséglet hatalmas erő, képes hathatós illúziókat létrehozni.

A szerelembe esés megélése könnyen leírható állapot. Hasonlították már a gyönyörök ezreihez, a méz édességétől a rózsa illatáig. Seregnyi elképzelése vesz körbe minket, mintha teljes dömpingjük valahogy gyógyír lehetne mélyen rejlő bizonytalanságunkra. De amint a szerelem valódi napja felvirrad, sugarai minden románcnál fényesebben beragyogják arcunkat, mivel a románc tömény szerelem és vágy, mohó sóvárgás és érzékeny fájdalom, egy pillanatnyi érzés öröme és a pillanatnyi elválás agóniája.

A szerelembe esés, bár spontán módon történik, korántsem véletlenszerû - a spirituális életben nincsenek véletlenek, csak még fel nem ismert minták.