Deepak Chopra

Paradoxonnak tûnhet, de ahhoz, hogy megtalálj valakit, aki szeret, az első lépés az elengedés, mert a szeretet sohasem egy elképzelt kép. A szeretet a legkevésbé sem függ külső értékektől.

- Tudom, mit gondolsz (...). Hogy finnyás vagyok, ugye? De nem hiszem, hogy túl sokat akarnék. Nem várom el, hogy szívdöglesztő bombázó vagy egy Einstein legyen. - Csak megvan a magad mércéje. (...) - Így van. Úgy gondolok rá, mint egy csomagra. Ha a csomag egésze rendben van, a részletek már nem számítanak túl sokat. - Feltéve hogy neki, bárki legyen is, megfelel a te csomagod...

A lemondás az az ajtó, amelyen mindenkinek át kell lépnie, hogy megtalálhassa a szenvedélyt. Lemondás nélkül a szenvedély középpontjában az ember élvezetek és izgalmak utáni sóvárgása áll. Lemondással azonban a szenvedély egyenesen magára az életre irányul - spirituális értelemben a szenvedély: hagyni, hogy az élet folyójának örökkévaló és soha véget nem érő áradata magával ragadjon.

Mindnyájunknak hinnünk kell, hogy szerethetők vagyunk, és hogy szeretnek is minket.

Vándorutamon találkoztam egy öreg szanjászíval, Ganakának hívták - ő akkor valami nagyon lényegeset mondott nekem. Engedd, hogy a világ legyen a tanítód! Akkor még nem fogtam fel, mit ért ez alatt, most azonban már tudom. Minden élmény, amely csapdába ejt, világi élmény. A világ csalóka, nehéz átlátni, milyen is valójában. Ez a világ azonban mégsem több, mint vágy, márpedig minden vágy követésre késztet. Miért? Mert azt hisszük, valódi. A világ nem egyébre tanít, mint arra, hogy "ne higgy bennem!" A vágyak fantomok: csak arra jók, hogy leplezzék a halál vigyorgó pofáját. Légy bölcs! Ne higgy semmiben!

Amikor boldog vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a boldogságot. Amikor bánatos vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a bánatot. Mindkettő ugyanaz. Van egy apró, mozdulatlan pont, amely mindent figyel, mindennek a tanúja. Légy együtt ezzel a mozdulatlansággal, amikor csak teheted. Vedd észre ahelyett, hogy elsiklanál felette. A meghittség a leghatalmasabb szövetségesed. Maga a vagyok a lényed. Semmi sem idegen számunkra abban, hogy egyszerûen vagyunk. Az apró mozdulatlan pont először nem lesz nagy tapasztalat, ám határtalanul nagyra nőhet. Amikor meghalsz, és már nincs mibe kapaszkodnod, a vagyok tölti majd be az egész mindenséget. A bölcsek minden korban újra és újra elismételték ezt. Azonban nem szabad másodkézből elfogadnod az igazságot. Találd meg önmagadban, aki azt mondja, hogy vagyok, és kitágulva betölt téged. Ha ez megtörtént, biztonságban vagy. Lényed azonos lesz lelkeddel.

A jövő olyasvalami, ami elkülönült szándékkal mindig létrehozható, de sohasem a jelennel harcolva.

Aki többet ad, többet fog kapni, mivel keringésben tartja életében a világegyetem bőségét.

Minden kapcsolat adás és kapás. Ha adunk, annak az a következménye, hogy kapunk is, és viszont.

Az idő valójában nem egy kilőtt nyíl, egy óra vagy egy folyó, hanem a lét ízeinek ingadozása.

Bár a lélek nem helyhez kötött, mégis a testnek nevezett ujjlenyomatban lakozik.

Minden vágy magában hordozza spontán beteljesülésének mechanizmusát. A vágy színtiszta lehetőség, amely igyekszik megnyilvánulni.

Az "illúzió" szónak seregnyi jelentése van, s némelyik illúzió bizony igencsak csábító. Példának okáért csábító illúzió, hogy szerelmünk örökké fog tartani. Vagy az az illúzió, hogy soha nem halunk meg. Vagy, hogy a tudatlanság áldás. Buddha meglátta az effajta csábításokban rejlő veszedelmet. Ritkán szólt keményen, ám el tudom képzelni, ahogy sorra pukkasztotta ezeket a buborékokat: a szerelem igenis véges, mindenki meghal, a tudatlanság igenis az ostobasággal egyenlő.

Amit a mindennapokban valóságnak hívunk, az a tudat kivetülése. Valójában nincsenek színek, hangok, textúrák, ízek vagy szagok az úgynevezett való világban. A való világ egy elképesztően kétértelmû, és mozgásban lévő kvantumleves. Energia és információ hullámzása egy végtelen ûrben. Az ég, amit egy rovar lát, nem ugyanaz, amit te meg én látunk. A mézelő méh látja az ultraibolya sugárzást. Fogalmam sincs, az vajon hogy nézhet ki. Ha egy méh meglát egy virágot, nem úgy látja, mint te és én, habár messziről megérzi a mézet. A kígyók érzékelik az infravörös sugárzást. A denevér hallja az ultrahang visszhangját. A kaméleon szemgolyója két tengely körül forog. Elképzelni sem tudod, hogy látná ezt egy kaméleon. Szóval mi a valóság? A válasz az, hogy nem létezik.

A siker, a vagyon, a jó egészség és az erőt adó kapcsolatok a boldogság melléktermékei, nem pedig kiváltó okai.

A jóga nem versenysport, erővel és erőfeszítéssel nem fogod elérni a test, az elme és a szellem egységesülését. A jóga a tudatos elengedés rendszere.

A valóságos az, ami nem veszhet el, míg valótlan minden, aminek kezdete és vége van.

Ha a jóga gyakorlása csupán jótékony fizikai hatásokat biztosítana, már akkor is teljes joggal kaphatna helyet életünkben. Végső lényegét tekintve azonban a jóga sokkal több, mint fizikai kondíciójavító módszer. Ez a kiegyensúlyozott élet tudománya, út a teljes emberi potenciál felismeréséhez.