Edda

Állj meg egy szóra! Valamit kérdezek, Nem halljuk egymás hangját, Rohanunk tovább.

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt.

Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted, Az Úr oltára te vagy, Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted, Emeld fel a fejed!

Séta a múltban, a lelkemmel újra, Egy pillanatra láttalak. Séta a múltban, indulok újra, Még keresem az álmomat.

Sírj nyugodtan, sírj, ha kell. Talán tisztább leszel, De a dolgok megtörténnek, Bármit is teszel.

Lábtörlő alatt lapul a kulcs, Rajta állunk koszos cipővel. Otthonról hozott tulajdonság, Hogy derekunk nem hajlik kellőképpen.

Keresem, hol a baj, Pedig egyszerû, Valami elmúlt, eltûnt, S ettől lett keserû.

Senki ne magyarázza, mi a jó, Majd beleharapok magam, És ha kihullanak is a fogaim, Legalább magamnak csináltam.

Ha nagy leszek, aranyásó leszek. Nem kell, hogy kinevess. Meg fogom tanulni az értékes közül Kimosni a szemetet.

Én vagyok az egyetlen, akivel, ha beszéltem, mindig őszinte volt.

Láttam a holdat, a napot az égen, Láttam a könnyeket az Õ szemében, Láttam az arcát, ahogyan elrohant, Lassan megértettem miért boldogtalan.

Én vagyok én, Ha csendre vágysz, az vagyok én, Az leszek melletted, Belopódzok halkan a szívedhez.

A csendet hallgatom, a csend, az jó barát. A gyertya lángja ég, Benne egy új világ.

Szívemben a dal megmarad nekem, újra átélem örök hangjait, s ha szól az ének, álmodom a világot veled.

Lennék harang, mi érted szól! Vigasz lehetnék, ha búcsúzol! Lennék szél, mely elkísér! Minden dal, ami benned él!

Testedben fürdök meg, érzem illatod, Átölel a hajnal, újra boldog vagyok. Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál, Csak én álmodok, én álmodok.

Ezért kérlek, még egyszer kérlek, Hogy vigyázz a szívemre, mert félek! Legyél csak te, és legyek én A világ közepén.

Kétségek közt, még bírom, még fáj, Csak tudjam meg végre, Ha nem kellek már.

Lelkembe égettem fény-mosolyod, Az emlékeim nem vehetik el. A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm, Az enyém, csak az enyém.

Ha feladod az álmaid, meghalsz, Élve halsz meg! De boldogságot vagy szép halált, Csak e föld adhat neked!