Edda

Generációnk sapkáját szemébe húzza, S minden baját a másikra fogja.

Hol van már a szép világ? Számodra messze már, De néha még a magasba vágysz, Mint hulló kő zuhansz tovább.

Álmodtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, Van hitem a magas falak előtt!

Minden szavad Megérint, megéget, Bezár szívembe téged.

Csak menj, sok hosszú év vár rád! Sorsunk egybeforrt, menj, vidd tovább! A hajnal ágyat bont neked, Megpihen rajta kemény fémszíved.

Felszárítom könnyeim, Hisz mosolyt várnak tőlem szüntelen. Tálcán kínált szerelem, Azt hiszed, már tiéd a győzelem.

Mindent elértél, ha ember maradsz.

Ünnep, oly szép a gyertya, ha ég, A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian. Hó és hideg, de a szándék meleg, A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.

Lehet élni száztíz évig, de mindez mit ér? Mi csak addig élünk, míg a rockzene él. Ennyi az életünk, vagy lehetne több? Ha hiányzunk, várj, és mi újra jövünk.

Elindultál hát felém, Jöttél, és mindent vittél. Talán te hittél egy másik új csodában, Mert a régi neked így már kevés.

Elromlott jó néhány hét, És néhány hónap és év. De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam, Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.

Nem adom fel, tudjátok Láthatatlan, lapos sumákok Istenem, de sokan vagytok, rosszak!

Ment a hûtlen nehéz fejjel. Visszamenne, de ő már nem kell. Érzi, hálátlan lett sorsa, Keserû könnye arcát mossa.

A csendes ember nem kell senkinek, Ha szeret is, nem mond szépeket. A csendes ember nem jó társaság, Ha megszólal, minden szava vág.

A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog.

Látom a nappalt, ahogy létezel, Idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

Látom, hogy fáj neked, Látod, hogy fáj nekem, De itt belül lassan elül a félelem. Már nem bánt, ha jön a magány.

Utolsó érintés, utolsó tévesztés, Amit megőrzünk egymásból, az álomszép.

Ha úgy érzed, hogy nincs tovább, a szíved nagyon fáj, hát ne add fel, és ne engedj, csak bátran menj tovább, mert a szerelem keresi a szerelmet. Hidd el, téged is valaki úgy szerethet, Ahogy szeretnéd, hogy szeressen egy lány, vagy épp egy srác.

Rajtad már semmi nem segít, de okozhatnál meglepit: csak úgy magadtól, csendesen eltûnnél nagy hirtelen.