Edith Eger

Csak egymásra számíthatunk. Csak az itt és most van, csak most tudlak megölelni, ettől gyönyörû ma az életem.

Minden apróságért hálás vagyok, minden kis darab ételért, egy sétáért, vagy azért, hogy láthatom a gyönyörû virágokat nőni. Megtanultam jobban észrevenni és megbecsülni a dolgokat, és azt is, hogyan kell szeretni még azt is, amit nem szeretek.

Nincs szeretet utálat nélkül, élet halál nélkül, vagy nyár tél nélkül. Hitlert, de Teréz anyát is megtalálhatja magában mindenki.

Meghalni könnyebb, mint élni. A születési anyakönyvi kivonatunkra nem az van írva, hogy az élet könnyû lesz. A tragédiát lehetőségbe lehet fordítani, addig ismeretlen képességeinket fedezhetjük fel.

Egy nap kéz a kézben fogunk sétálni, erőt merítve a különbségeinkből, és nem megpróbálva lealacsonyítani a másokat.

Ha az ajtón nem tudsz bemenni, mássz be az ablakon át, mondta mindig anyánk. A túléléshez nincs ajtó. És a felépüléshez sem. Csak ablakok vannak. Retesz, amit nem érsz fel egykönnyen, túl kicsi ablaktáblák, akkora rések, ahol egy emberi test elvileg nem fér át. De nem maradhatsz ott, ahol vagy. Találnod kell valami utat.

Soha nem tudhatod, mit érez valaki más. Nem veled történik. Ha empatikus és támogató akarsz lenni, ne vedd át a másik ember belső életét, mintha a tiéd volna. Ez csak az élményeik megrablása - hogy továbbra is bezárva maradjanak.

A remény nem fehér festék, amivel eltakarjuk a szenvedésünket. Hanem beruházás a kíváncsiságba.

Nem tudsz úgy elengedni valamit, ha nem helyettesíted mással.

A remény a képzelet legbátrabb tette.

Gyakran mondom, hogy a szeretet egy hárombetûs szó: I-D-Õ. Idő.

Néha szükségünk van rá, hogy szükség legyen ránk. Nem érezzük, hogy igazán mûködünk, ha nem mentünk meg valakit.

Még a szenvedéllyel és kötődéssel indult házasság is olyan lehet idővel, mint egy börtöncella. Lassan történik, és gyakran nehéz is észrevenni, mikor és hogyan épülnek ki a rácsok.

Amikor egy kapcsolat feszült, az nem egy ember hibája. Mindketten úgy viselkednek, hogy megtartsák a távolságot és a vitákat.

Mindig kommunikálunk, akkor is, ha egy szót se szólunk. Egyedül akkor nem kommunikálunk, ha kómában fekszünk.

A rugalmasság erő. (...) És ez a pszichére éppúgy igaz, mint a testre. Akkor vagy erős, amikor hajlékony és rugalmas vagy.

Minden döntésnek ára van, valamit nyersz, és valamit elveszítesz.

A válás nem oldja meg egy kapcsolat érzelmi ügyét. Csak hivatalos engedélyt ad, hogy ugyanazt a viselkedésmintát megismételd valaki mással.

Egyél ma valamit máshogy, mint tegnap. Ha mindig ugyanarra mész munkába, ma menj másik úton - vagy ülj biciklire, menj busszal. Ha általában annyira sietsz, vagy a gondjaidba merülsz, hogy sosem beszélgetsz az áruházban a pénztárossal, ma próbálj a szemébe nézni és beszélgetni. Ha a családod általában elfoglalt, hogy együtt egyen, próbáljatok együtt leülni egy ételhez anélkül, hogy szólna a tévé, vagy az asztalon lennének a mobilok. Talán jelentéktelennek tûnnek ezek a kis lépések, de ezek edzik meg az agyadat, hogy tudd, képes vagy változtatni, hogy semmi sincs kőbe vésve, hogy a választásaid és a lehetőségeid végtelenek.

Minden félelemről kérdezd meg: "Ez az én félelmem? Vagy valaki másé?" Ha örökölted vagy eltanultad a félelmet, húzd ki a listáról. Engedd el. Nem a tiéd, nem kell cipelned.