Elif Safak

A szülőföldjét szereti az ember, ehhez kétség sem férhet; de néha idegesíti és az őrületbe kergeti.

Azon íróknak és költőknek, akik számára azért léteznek országhatárok és kulturális korlátok, hogy újra meg újra kétségbe vonják őket, igazság szerint egyetlen örökkévaló és hordozható szülőföld létezik. A történetek földje.

Meg kell tennünk azt, amivel jobbá tehetjük az életünket, ezzel tartozunk magunknak. De vigyáznunk kell arra, hogy ne törjünk össze másokat az oda vezető úton.

Amikor felébredünk majd a halál után, Isten négy kérdést tesz fel nekünk: "Mivel töltötted az időd? Hogyan kerestél pénzt? Mivel töltötted az ifjúságodat?" És a negyedik kérdés a legfontosabb: "mire használtad a tőlem kapott tudást?"

A félelmetes bûn elkövetése utáni nap reggelén az ember feneketlen sötétséggel ébred. Agya egy szegeltében megszólal a riasztó, villog a vörös jelzőlámpa. Próbálsz úgy tenni, mintha nem vennéd észre. Mert lehet, hogy csak egy álom vagy rémálom, bármily kicsiny is a valószínûsége. Úgy kapaszkodsz ebbe a lehetőségbe, mint a zuhanó ember az első, keze ügyébe akadó kötélbe. Eltelik egy perc, talán egy óra. Nem érzékeled az időt, és nem tudsz visszazökkenni a valóságba. Egészen addig, amíg a valóság teljes súlyával rád nem nehezedik. A kötél nem bír el, lezuhansz.

Ádám fiai és Éva lányai különös teremtmények. Megsértődnek, ha lárvához hasonlítják őket, de örülnek, ha selyemhernyóhoz. A bogaraktól undorodnak, de ha az ujjukra száll egy katica, azt jó jelnek veszik. A patkánytól irtóznak, a mókustól viszont elájulnak. A keselyût undorítónak, a sast nagyszerûnek találják. A legyet megvetik, a szentjánosbogarat imádják. A réznek és a vasnak nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, de az aranyért odavannak. A lábuk alatti köveket egy pillantásra sem méltatják, de majd megőrülnek a drágakövekért.

Az ember apaként szeretné gyermekét önmaga folytatásaként látni. Derûlátás, sőt rejtélyes büszkeség szállja meg, egészen addig, amíg meg nem érti, hogy a gyerek tőle független, különálló lény. Bármennyire szeretnéd, hogy a te lábnyomodba lépjen, hiába töröd magad, sőt kényszeríted rá, végül mégis a maga útját járja.

Az élet olyan, mint egy hőlégballon. Döntsd el, hogy felfelé akarsz szállni vagy lefelé! Hagyd a haragot, a bosszút és a versengést! Szabadulj meg a zsákjaidtól!

A férfi szerelme ugyanolyan természetû, mint ő maga. Vagyis ha a férfi veszekedős, akkor a szerelme is ilyen lesz. Mindig veszekedni fognak. Ha csendes és kedves, akkor a szerelme is akár a balzsam, akár a méz. Ha ő maga törékeny és vékony, a szerelmét is elfújja a szél. Ha pedig vidám fickó, szerelme is jó kedélyû lesz.

Egy fiúból kétféleképpen válhat férfi, ezt soha ne feledd! Vagy ha beleszeret egy nőbe, vagy ha meggyûlöli egy másik férfi.

Ha Allah minden embert egyformának akart volna teremteni, akkor biztosan úgy lett volna. (...) Aki tiszteli az Isten által létrehozott rendet, az elfogadja az embereket olyannak, amilyenek.

Az ikerlét áldás is és csapás is egyben. Szerencse, mert mindig van, akiben megbízhatnak. Ugyanakkor átok is, mert ha bármi baj történik az egyikükkel, mind a ketten szenvednek. Sokszorosan élik meg a fájdalmakat, többszörösen szenvednek.

Az életben egyetlen anyagot, a mérget sem szabad egyoldalúan szemlélni. Mert lehet rá ártalmas dologként tekinteni és gyógyírként is. A természet túlmutat a rosszon és jón. Ami gyógyít, az meg is betegítheti az embert, és ami beteggé tesz, gyógyszer is lehet.

Az életben két áldás létezik: a könyvek és a barátok. (...) Fordított arányban kell őket birtokolni: sok könyvet és kevés barátot.

A Teremtő jelen van minden emberben. Akár patkolókovácsról legyen szó, akár pasáról, ugyanazon az éltető elemen osztozunk. (...) Mert nem csak Isten hasonmásai vagyunk, hanem bennünk lakozik az ő isteni lényege is.

Amikor meghalunk, a lelkünk egyik testből a másikba költözik. Ezért a halál voltaképpen nem is létezik. Nincs menny, amire várjunk, és nincs pokol, amitől rettegjünk.

Az igazság olyan, mint egy lepke. Egyik virágról a másikra száll. Lepkehálóval a kezedben kergetheted. Ha sikerül elfognod, boldog leszel. A lepke viszont nem fog sokáig életben maradni. Az igazság rendkívül kényes és illékony dolog.

Bár jobban hasonlítanának az emberek az állatokra, nem foglalkoznának annyit a múlttal és a jövővel, nem lennének olyan álságosak és színlelők, mert akkor ez a világ is békésebb és talán sokkalta boldogabb hely lehetne.

A tudatlan emberek azt hiszik, azért jöttünk a világra, hogy harcoljunk, háborúzzunk, párosodjunk, és utódokat nemzzünk. Nem! Az a mi feladatunk, hogy gyarapítsuk a tudásunkat. Ezért jöttünk a világra.

Tetteink és szavaink révén jutunk egyre feljebb, illetve szintén csak tetteink és szavaink miatt zuhanunk a mélybe.