Fodor Ákos

Hold, ki magad vagy a Változás: Varázstükörben Tükörvarázs: - máskor meg ugyan mi több, mi más, kihûlt tükörtojás...?!

Az a sírás várjon. Várnia kell. Sokáig, akármeddig, nem tudom. Az isten verje meg lépteid nyomát. Lábaidra, lábaidra vigyázzon.

Ébredni alszom; lefeküdni kelek föl: napmintnapmintnap.

Páncélunk arra is jó, hogy a világot megvédje. Tőlünk.

A csúcs is: gödör, ha a Hegymászó meg nem kérdi: Hogy vagy, Hegy?

Megtörténik velem az élet és az élettel megtörtének. Eldönthetetlen: melyikünkben lesz nyomtalanabb ez a történet.

Jelentős helyen istenhátamögötti időben élünk.

Biztosítatlan zuhanunk ki belakott pillanatunkból.

Van, amikor csak emlékszem arra, ami éppen történik.

Mértékkel élnél? - A mértéktartásban is légy mértékletes.

Mindig legyen két jó könyv kezedügyében: ezt írd, azt olvasd.

Ahol, akárhol, akárki imádkozik, az a hely: templom.

Nézd: testet ad a szélnek a hó!

Csodák torkollnak a csók kettőspontján át: közhelytengerbe.

Mi nyomtalanul eltünt kint: belénk-szökve rendezkedni kezd.

Szívemet veri a rendfenntartó idő; szívem visszaüt.

Hogy minden lefelé esik; hogy ifjúból lesz az agg; hogy az evőket megeszik; hogy mindezekre süt a nap - míg csak időnk le nem telik, sorolhatnánk e dolgokat s "természetes" mondjuk, pedig érezzük: fantasztikusak.

Ha tisztálkodunk: eltávolítjuk a koszt - m á s közelébe.

Nagyon fél a test. Tér-idő-iszonyában tapad, fáj, habzsol.

Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek. Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz. Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek. Hogy nem értesz. Hogy értlek. Félni jár belém a lélek.