Fodor Ákos

A legaljasabb béke is jobbra való Szent Háborúknál.

Úgy hallgasd meg, hogy így emlékezhessen rá: "jót beszélgettünk".

Pillangószárnyát rebbenteti a pillanat s elszáll a széllel.

Születésem előtt mintegy 9 hónappal összegyûlt apám-anyám (pusztán a Testület mûködtetése végett) hogy engem oda-idézve: életfogytiglanra + halálra ítéljenek; holott semmit se tudtak rólam. - Az ítélet jogtalan, de erős. Végrehajtása folyamatban. Fellebbezésnek helye nincs.

Mûegyetemre jártam. Az igazira nem vettek fel. Így lettem mûvész. (Ami rosszabb, mint az igazi.)

Szegény ellenség: nem is akar rosszat - csak több jót, magának.

Mind, mi történik: kristálytisztán érthető - de csak utólag.

Ami jólesik, akkor sem árthat nekem, ha belehalok.

Miről nem hiszed, hogy fenn tudod tartani, azt el is ejted.

Minden parancs, mely teljesíthetetlen: csak demoralizál.

Õ az, aki bármi rosszban valami jót is talál; nélküle nehezebb volna az élet - és könnyebb a halál.

Tériszonyunkban kitaláltuk az időt - most attól félünk.

- Azt tehetem, amit szeretek. - Azt szeretem, amit tehetek.

Egyáltalán nem fontos, hogy milyen volt, vagy, hogy milyen lesz utolsó találkozásunk. Csupán egy fontos: A Találkozás Törölhetetlen Ténye.

Ne súgd meg szégyellt titkaidat. - Tudható, hogy utóbb sohasem tudnád megbocsátani nekem, hogy meghallgattalak.

Nyelved és nyelvem megbeszélik egymással, hogy mire nincs szó.

Bukdácsolva is hálás vagyok, hogy felé lejt minden utam.

A Szükségesnél mindig egy kevéssel több az Elegendő.

Az élet minden pillanata: haladék: úgy becsüld - vagy ne.

Ne haragudj, de meghalok, mert élek - egyszerû dolog. Ha jó, ha rossz: majd megszokod.