Frank Herbert

A jövő bizonytalan (...), mert a jövő a vászon, amelyre vágyainkat festjük. Így az emberi állapot mindig egy csodálatos, üres vászonnal néz szembe.

Az élet egy maszk, amin keresztül a mindenség kifejezi önmagát.

Nem a jelen befolyásolja a jövőt, te bolond, hanem a jövő alakítja a jelent. Fordítva megy az egész. Mivel a jövő adott, az események kibontakozása biztosítani fogja, hogy elkerülhetetlen és megváltozhatatlan legyen.

Óvakodj az olyan utaktól, amik beszûkítik a jövő lehetőségeit. Ezek az utak a végtelenség helyett halálos csapdákhoz vezetnek.

Az emberi életnek nincsenek titkai. Nem megoldásra váró probléma, hanem megtapasztalásra váró realitás.

Minden ítélet a tévedés határán imbolyog. (...) Ha abszolút tudást tulajdonítunk magunknak, szörnyeteggé válunk. A tudás végtelen kaland a bizonytalanság küszöbén.

Még mindig arra vársz, hogy ítélkezhess fölöttem. (...) És elismerem, hogy ítélkezés nélkül nincs mód az információcserére.

Azt mondják, semmi sem szilárd, semmi sem kiegyensúlyozott, semmi sem maradandó ebben a világegyetemben - hogy semmi nem marad meg a korábbi állapotában, hogy minden egyes nap - olykor minden egyes óra - változásokat hoz.

Gyermek vagy, aki férfi akar lenni. Ha férfivá válsz, és visszanézel, hiába fogod keresni a gyermeket, aki voltál.

A közönyösség pestise sok mindenre hozott már pusztulást.

Ha távolról tanulmányozol egy tárgyat, csak az alapelvét láthatod.

Ha jót cselekszel, óvakodj a közismertségtől, ha rosszat cselekszel, óvakodj az öntudattól.

Az idő a tér mértéke, akárcsak a távérzékelő mûszer, de a mérés folyamata bezár minket abba a térbe, amit megmérünk.

Ha hiszel bizonyos szavakban, hiszel a rejtett jelentésükben is. Ha elhiszed valamiről, hogy jó vagy rossz, igaz vagy hamis, akkor elhiszed azokat a feltételezéseket is, amiket a szavak rejtett jelentése sugall. Az ilyen feltételezések gyakran teli vannak lyukakkal, de aki meg van győződve róluk, az mindennél drágábbnak tartja őket.

A tudásnak semmi haszna cél nélkül.

A tudás olyan torlasz, amely akadályozza a megismerést.

A távollét olykor többet árul el, mint a jelenlét.

A fájdalom az idegek mûködése. (...) A fájdalom úgy jut el az agyba, mint a fény a szembe. Az erőkifejtés az izmokon múlik, nem az idegeken.

A hatalmat könnyed fogással kell forgatni. Ha túl erősen markolod, fölébed kerekedik, és az áldozata leszel.

Az emberi elme, a többi állatfaj elméjéhez hasonlóan, rezonátorként mûködik. A környezetben bekövetkező változásokra reagál.