Fredrik Backman

Minden tömeg, ha nem tartozunk közéjük, fenyegetést jelent.

Nem extrém emberekből áll össze a Mag, csak attól veszélyesek, hogy összetartanak. Minden ellen, mindenen át, egymásért.

Mint mikor valami meglibben a gyomor és mellkas között, akár egy zászló, amit végül letép a vihar, ilyen szerelembe esni valakivel. Mikor valaki ránk néz, vagy a napok az első csók után, mikor az egész még mindig a felfoghatatlan közös titok része. Hogy akarsz engem. Igazi veszélyt jelent ez a fajta sérülékenység.

Iszonyatos lehet, ha csak akkor mersz érezni, mikor részeg vagy.

Vannak emberek, akikben ott lakik a bánat.

A részegség nem vigaszt vagy békét hoz, csak keserûséget.

Minden férfi, apa, testvér, fiú Kezük ökölben, jöjjön a bosszú! Erőszakosság, összeférhetetlenség, verekedtek értünk Pedig nem igaz, hogy mi ilyet kértünk.

A gyerekek biológiailag visszataszítónak tartják a szüleik szerelmét, de mikor látják, hogy véget ért, utálják magukat.

Szorongás. Egy láthatatlan uralkodó.

Mikor kiderül az igazság valakiről, az olyan, mint a tûz, pusztító és kegyetlen.

Azt mondják, egy ember első gondolata mindig a legőszintébb, de ez nem mindig állja meg a helyét. Sokkal inkább a legostobább. Különben miért gondolkodnánk el újra?

Úgy beszélünk a titkainkról, mint személyes tárgyainkról. Az "én" titkom. Mert azok, amíg senki sem tud róluk. Majdnem elveszíteni lehetetlenség őket, vagy minden, vagy semmi. Amint napvilágra kerül, már földcsuszamlás, lavina, árhullám. Egyetlen elejtett szó, egy félgondolat, néhány kép, amit valaki szívfájdalmában feltöltött az internetre, és görögnek a kövek, zúdul a hó, árad a víz, és mikor rájövünk, milyen következményekkel járt az egész, már lehetetlen megállítani. Ahogy a július illatát sem tudjuk megőrizni a tenyerünkben. Mindenki tudja, amit senkinek sem lett volna szabad.

Ha hatalomról van szó: bárki kapja is meg, nem fog önként lemondani róla.

- Miért iszik mindenki annyit? (...) - Mert akkor csönd lesz. (...) - Miféle csönd? - Megszûnik minden, amire az ember folyamatosan gondol.

Kívülállónak lenni állandó fáradtság, beleeszi magát a csontjaidba. Azok, akik olyanok, mint mindenki más, akik követik a normákat, a többség, sosem fogja megérteni. Hogyan is érthetné?

Csak szavak. Csak betûk. Hogy árthatnának bárkinek is?

Mindig könnyû megmondani, melyik játékosnak mit kellett volna tennie, amikor már tudjuk, hogy amit tett, nem vezetett sikerre.

Mindig a támadók érzéseit veszik védelembe. Mintha ők szorulnának rá a védelmünkre.

A spontán reakcióink általában a legostobábbak.

Az igazságtalanság természetesebb állapot a világban, mint az igazság.