Emlékszem még arra az estére A boldogság utolsó emléke Egy kis ideig csak néztünk és álltunk Mert újra az lettél, akire vártunk A játékra mondtad az igent Miközben a szíved pihent Az voltál, ami a saját álmod Boldog, szabad, biztos, de látod Nem tudom, hova sodort a sors.

Kapcsolódó idézetek

1. Végszóként csak elmondom, hogy mindent tisztán lássál, Nem lesz boldog ember, ki mindig a múltban vájkál, Tudom, kiölték az érzést, de te mindig talpra álltál, Az élet edzett, erős vagy, hát itt az idő, szálljál!
2. A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted! Mindent elmondtam, S a szívem most újra könnyû és álmodó, És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell: Igaz volt minden szó.
3. Te és én, egy újabb csalódás, ezt az elején tudtam, Mégis hozzád fûztem álmokat, sorokat neked írtam. Belül sírtam, kívül nevettem, de mi mást tehettem? Éreztem, hogy nem lehetsz már túl sokáig mellettem. Még sem féltettem, hagytam, hogy szépen Kimondjuk a búcsút, és az álom véget érjen. Fluor
4. Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át! Caramel
5. Hát megint itt maradtam, olyan egymagamban, ismerős az érzés, de már régen hozzászoktam. Tudod, mindennek vége egyszer, aztán álmokat úgy temetsz el, hogy abból születnek új remények, amitől lehet, hogy mások majd félnek. Road
6. Én az álom, te az ébrenlét, Alig látom, de már véget is ér. Tükröt tart az élet, amit látni félek, Mert csak játszom, hogy minden szép. Halott Pénz
7. Az álom sorsa az ébredés, De mégis él, mégse tévedés, Szép emlék, és ez nem kevés, Jobban fáj az, ha elvész.
8. Nemrég volt, hogy beköltöztél hozzám. Nem volt senkid, szükséged volt rám, a bánatból boldogság vált, mert nekem is szükségem volt rád. Jól emlékszem rá, játszottunk sokat, és nem feledem az esős napokat. A kandallónál ültünk, te meg én. Egyszer sajnos minden véget ér. A búcsú fáj nagyon, a válás oly szomorú, de szívemben él emléked, soha nem feledlek téged.
9. Én jöttödre vártam, s te megérkeztél. Jöttödre vártam, s tudtam, aki érkezik, tovább is áll. S hogy a kettő között a szívemen áthaladtál? Részemről a szerencse. Albert Tímea
10. Egy újabb nap nélküled, a reményt táplálva, arra várva, hátha holnap máshogy lesz. Semmi nem jó nélküled, itt ragadtam a magányban, megjátszva, hogy minden rendben lesz. Leiner Laura