Amikor az ember egy állaté, nehéz elmagyarázni, hogy az több lesz ezáltal, mint egy állat. Több empátia kell hozzá, mint amire a többség képes.

Kapcsolódó idézetek

1. A kutyák olyanok, mint a gyerekek: figyelem és szeretet kell nekik. De többet adnak, mint kapnak, nem úgy, mint néhány kétlábú teremtmény.
2. Az emberi lények nagyon különbözők; hosszú idő fog még eltelni az emberi viselkedés megértéséig. Jóval előbbről kell kezdenünk. Ha legalább azt ki tudnánk találni, hogy egy kutya hogyan "mûködik", máris jóval előbbre tartanánk. A kutyát jóval könnyebb megérteni, mégsem ment még eddig senkinek. Richard Feynman
3. Felebarátja előtt az ember sosem mutatkozhat szabadon olyannak, amilyen; egyikük ereje korlátot szab a másikuk szabadságának. Egy állattal szemben az ember az, aki. Szabadon lehet kegyetlen. Milan Kundera
4. Ahogy egyikünk sem "csak egy ember", hanem összetett egyén, akinek a teste csak egy eszköz, amin keresztül megtapasztalhatja az életet, ugyanez igaz az állatokra is. Lehet, hogy másként néznek ki, másként "beszélnek", másként viselkednek, de a lényeg ugyanaz, főleg abban a tekintetben, ami erkölcsileg számít. Élnek, tudatosak, éreznek, szenvedni tudnak, családjuk és barátaik vannak, biztonságot és kényelmet keresnek.
5. Hát ennyi az ember. Állat. Indulatos, meggondolatlan állat, saját ösztöneinek prédája, ösztöneinek, melyek arra valók, hogy átörökítse az életet, ehelyett a legidiótább dolgokra sarkallják. Giorgio Pressburger
6. Nehéz dolog emberekkel foglalkozni. Kimerítő feladat, mert az empátia fárasztó. Megköveteli tőlünk, hogy elfogadjuk, mások élete nem áll meg. Nem tudjuk megállítani az időt, mikor túl sok lesz az élet, de ők sem tudják. Fredrik Backman
7. Mikor azzal vádolunk valakit, hogy úgy viselkedik, "mint egy állat", nem azt értjük ezen, hogy állati tulajdonságai vannak (hiszen mindannyiunknak vannak), hanem hogy olyankor mutatkoznak meg állati tulajdonságai, amikor kifejezetten emberiességre volna szükség. Clive Staples Lewis
8. Vagyunk úgy néha egy-egy állattal, hogy akaratlanul is kételkedünk - állat-e vajon? És szinte félünk tőle, mert hátha elvarázsolt ember. Selma Lagerlöf
9. Az állatokról egy másik, bölcsebb és talán rejtélyesebb elképzelésre van szükségünk. Az egyetemes természettől távol, bonyolult leleménnyel élve a civilizált ember a teremtményeket tudásának nagyítóján át vizsgálja, és így felnagyítva lát egy tollat, az egész kép pedig torzul. Atyáskodunk felettük tökéletlenségük miatt, tragikus sorsuk miatt, hogy olyan mélyen alattunk öltöttek alakot. És itt tévedünk, hatalmasat tévedünk. Mert az állat nem az ember mércéjével méretik. Egy olyan világban, ami a miénknél régibb és teljesebb, kidolgozottan és tökéletesen mozognak ők, olyan érzékekkel megáldva, amiket mi elvesztettünk, vagy sosem értünk el, olyan hangokkal élve, amiket sosem fogunk hallani. Õk nem felebarátok; ők nem beosztottak; ők más nemzetek, akik az élet és idő hálójában összeakadtak velünk, rabtársakként a Föld ragyogásában és vajúdásában.
10. Az emberek sokkal jobban elkeserednek egy amputáció hallatán, mint az állatok. Számunkra elképzelhetetlen, hogy elveszítsünk egy végtagot, az állatok viszont elfogadják. Nincs olyan öntudatuk, mint nekünk. Nem fogja magát különcnek érezni, és a többi kutya sem fog rajta csodálkozni.