Fredrik Backman

Nem az a bátor, aki annak ellenére ütni mer, hogy nem tudja, nyer majd, vagy veszít. Az a bátor, aki tudja, hogy győzne, és mégsem tesz semmit.

Azért kényeztetjük el az unokáinkat, mert általuk bocsánatot kérhetünk a gyerekeinktől.

Rémes dolog hiányolni valakit, aki még mindig jelen van.

Szerelembe esni (...) olyan érzés, mintha az ember nem férne el a saját bőrében.

Több milliárd ember él ezen a földön, de én megtaláltalak téged, és ha azt mondod, hogy ugyanilyen eséllyel találhattam volna meg bárki mást, akkor nem érdekel a hülye matematikád.

Az emlékeim sorra hagynak el, (...) elszivárognak, akár a víz, ami kifolyik az ujjaim között.

Hát nem ez a legcsodálatosabb életkor valamennyi közül? (...) Amikor egy fiú épp elég nagy ahhoz, hogy megértse, hogyan mûködik a világ, de ahhoz még túl fiatal, hogy elfogadja a dolgok rendjét?

Nem azért utazunk az ûrbe, mert félünk az ûrlényektől, hanem azért, mert félünk az egyedülléttől. Túl nagy az univerzum ahhoz, hogy egyedül maradjunk benne.

Nincs semmi baj azzal, ha kicsit fél az ember, mert ha bepisilünk, az legalább távol tartja a medvéket.

Az emberek a felnőtt világban teli vannak megbánással, és azt kívánják, bár visszamennének az időben, hogy elbúcsúzhassanak rendesen.

Az emberi test fantasztikus munkamorállal bír, matematikai mestermunka, egészen az utolsó fénysugárig. Az agyunk egy végtelen egyenlet, és amikor az emberiség megoldja, az nagyobb csoda lesz, mint a holdra szállás. Az univerzumnak nincs nagyobb rejtélye, mint az ember.

Ha egy csillag kialszik, nagyon sok időbe telik, mire tudomást szerzünk róla, ugyanannyiba, mint amennyi idő alatt az utolsó fénysugara eljut a Földig.

Egy nagyszerû gondolatot sosem lehet a Földhöz kötni.

Az egyik példaképem egyszer azt mondta: "Az öregedésben az a legrosszabb, hogy az ember kifogy az ötletekből." Azóta nem tudom kiverni a fejemből ezeket a szavakat, mert nekem is ez a legnagyobb félelmem: a képzeletem hamarabb cserbenhagy, mint a testem. És ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Az ember fura szerzet, mert látszólag jobban fél az öregedéstől, mint a haláltól.

Az apák így csinálnak, a fiaik előtt ülnek, és egy harmadik személynek mesélik a fiúk történeteit, ahelyett, hogy engednék nekik, hogy maguk mondják el őket.

Keveset beszéltünk, mert túl sok mondanivalóm volt. Mindig olyankor legnagyobb a hallgatás.

Az örökségetek a mániátok, ugye? Nem bírjátok elviselni a gondolatot, hogy úgy haljatok meg, hogy senki sem emlékszik rátok.

Elég kellemetlen beismerni saját magunknak, hogy nem olyan emberek vagyunk, mint amilyennek hittük magunkat.

Ne legyél bátor. Ha félsz, hát félj. Minden túlélő így csinálja.

Történt valami, mikor megszülettél. Olyan hangosan sírtál, hogy valami rendkívüli dolog esett meg velem: először éreztem fájdalmat valaki más helyett.