Ugrás a tartalomra
-
-
-
Az egyik legalapvetőbb tézis arról, hogyan mûködik a világ: akármilyen csoportban is találod magad, legyen az a mászókánál a játszótéren vagy egy reklámügynökség panorámás irodájában, találkozni fogsz olyan emberekkel, akik társaikat két csoportra osztják fel. Az erősekre és a gyengékre. De mindig lesz legalább tíz olyan, akikről nem lehet biztosan eldönteni, hová tartoznak. És mivel ők attól rettegnek, hogy majd a gyengékhez sorolják őket, ezért lefelé fognak vagdalkozni, mert csak arrafelé tudnak. Keresnek majd valami okot, bármit, hogy a gyengébbet sarokba szorítsák.
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Nem akarlak abba a hitbe ringatni, hogy nincs gonoszság a világon. Mert van. Ez a világ tele van érthetetlen, felfoghatatlan, kegyetlen, kérlelhetetlen gonoszsággal. Meg erőszakkal, igazságtalansággal, kapzsisággal, vak dühvel. De tele van minden mással is. Apró pillanatokkal. Mint egy barátságos mosoly két idegen között. A szerelem első látásra. A hûség és a barátság. Valaki keze a tiedben egy vasárnap délután. Két testvér újraegyesülése. És vannak hősök is benne, akik felállnak, mikor senki más nem mer. Egy ötvenes fickó egy Saabban, aki beenged a sorba a csúcsforgalomban. Nyári éjszakák. Gyereknevetés. Sajttorta. Az egyetlen, amit eldönthetsz, hogy melyik oldalon akarsz állni.