Fredrik Backman

A legtöbb sikeres ember már eleve seggfej, nem a siker teszi azzá. Hanem ez a siker záloga.

Mikor ötéves kislányok halnak meg, arról nem ír senki, nem készítenek miattuk emlékmellékletet az esti lapok, senki sem törődik a nyomukkal. Ahhoz túl kicsi a lábuk.

Minden túlélő retteg a haláltól.

A legtöbb ember szereti azt hinni, hogy minden egyes megállt szívet ugyanolyan sokan hiányolnak.

Mikor családot alapítunk, (...) megszûnünk a legfontosabb személynek lenni a saját életünkben.

Az emberlét alapvető munkaköri leírásának része, hogy napról napra próbálunk egyre kevésbé hülyék lenni.

Sosem zárjuk le igazán a kapcsolatunkat azzal a hellyel, ahol felnőttünk.

Néhányunknak olyasvalakire van szüksége, aki minden reggel levesz minket a lábunkról, hogy megértsük, mit jelent az idő. Hogy emlékeztessen rá, mit veszíthetünk, ha nem figyelünk oda.

Mindennap újra és újra eldöntjük, hogy melyik úton haladjunk tovább. Utazunk, maradunk, játszunk, elrejtőzünk, szerelembe esünk, szakítunk, vagy épp szorosan egymáshoz bújva egymás lélegzetében alszunk el.

Mindig azt hiszitek, készen álltok feláldozni az életeteket, de csak amíg meg nem értitek, mit is jelent ez valójában.

A boldogság gyerekeknek és állatoknak van kitalálva, és nincs biológiai funkciója. A boldog emberek nem alkotnak semmit. Az ő világukban nincs helye mûvészetnek, zenének és felhőkarcolóknak, felfedezéseknek vagy újításoknak. Minden vezető, minden hős mániákus. A boldog emberek nem lesznek mániákusak, nem szentelik az életüket betegségek meggyógyításának vagy repülőgép-készítésnek. A dolgokért élnek, fogyasztóként vannak jelen a világban.

Egy biztonságos barlang legmélyén élünk, (...) az égbolt csak egy szikla, amivel eltorlaszoltuk a bejáratot.

Ha megkérdezik tőlünk, "ugyanannyit ér minden élet?", a többség egybehangzó "igen!"-nel felel. De csak addig, míg valaki rá nem mutat egy általunk szeretett személyre, és fel nem teszi a kérdést: "És az az élet?"

A többség csak pénzt keres, a túlélésre játszik. Azt hiszik, hogy a dolgaik értékkel bírnak, pedig dehogyis. (...) Az egyetlen, ami ezen a világon értékkel bír, az idő.

Egy másodperc mindig egy másodperc, ez az egyetlen valódi érték ezen a világon.

Ha az ember átutazóban hajt át egy (...) helyen, (...) nyilván könnyû csak azt észrevenni, amit felszámoltak. Le kell lassítani ahhoz, hogy észre lehessen venni azt, ami maradt. Emberek.

Ha egy ember elég erősen és elég sokáig lehunyja a szemét, emlékezni tud minden egyes pillanatra, amikor csak saját maga kedvéért hozott döntést az életben. Talán belátja, hogy sosem történt ilyen.

Ha egy ember behunyja a szemét, fel tudja idézni minden választását. Belátja, hogy mindig valaki másért hozta meg azokat.

A halál tehetetlenség. A tehetetlenség kétségbeesés. Kétségbeesett emberek kétségbeesett tettekre vetemednek.

Minden halál igazságtalan. Minden gyász bûnbakot keres. A haragunk hányszor találja szembe magát azzal a kegyetlen belátással, hogy senki sem tehető felelőssé a halálért?